Az, hogy direkt csalódást okozunk a párunknak (egyáltalában egy lánynak), az, hogy felépítünk benne valamivel kapcsolatban egy reményt, az, hogy odaadunk neki egy adag boldogságot, még ha anyagi természetű is, csak azért, hogy utána önelégülten szétzúzhassuk, nos nem, ez a legcsekélyebb mértékben sem szeretet, sem semmi más, egy ilyen kapcsolat nem kapcsolat, egy ilyen férfi nem férfi.

A csók egy szertartás, a szeretet jele. Az, hogy valaki visszacsókol, azt jelenti, hogy ő is szeret. Az, hogy ettől ki mennyire gerjed be és milyen vágyai támadnak, nos, kissé más dolog. Azokat ő maga keltette saját magában, a lány sosem mondta, hogy igen, most szexelünk. Ez baromi nagy különbség, és az első lépés a totál igazságtalanság felé. Az a bennfoglalt implicit tartalom pedig, hogy ha már megcsókoltál, akkor tessék szexelni is, mert milyen már, ha nem, és az pont olyan, mintha én nem adnám meg neked ezeket a dolgokat, pedig egész egyszerűen gyomorfelforgató. Azért, mert szexgéppé alacsonyítja a nőt, nem pedig olyan lénnyé, akit önmagáért szeretünk.

Az, hogy a pasi ezt nem tudja megbeszélni a lánnyal, akit elvileg szeret (persze nagy lótúrót, szóval mondjuk úgy, hogy akivel együtt él), hanem ilyen kicsinyes, velőig gonosz, otromba tréfát űz vele, amiről tudva tudja, hogy fájni fog a másiknak pedig arról szól, hogy meg sem próbál kommunikálni, hanem egyből üt. Nem testileg, de üt, erősen, keményen, hadd fájjon, mert milyen jó is az.

Az áltanulság meg, amire páran még lelkesen bólogatnak is itt, egészen elképesztő.

ABE: gondolom te is ilyesmit írtál volna. Örülök, hogy nem csak én látom így.

[ Szerkesztve ]