Valahol a ''félig teli - félig üres pohár'' kérdésnél kellene kezdeni.
Van, aki az új élethelyzetben nem látja meg a jót, nem tud vele mit kezdeni. Ez általában az egyén saját hibája, de kevesen vagyunk, akik látjuk a lehetőségeket. Talán a gyerekkorban belénk táplált tézisek, tanok az okozói. Mert az viszont én sem tudom, erre valahogy nem tértem ki a Gyulával folytatott utolsó beszélgetésekben, hogy mi volt az oka a tunyaságának.
Pedig, ha ezt előtérbe tettük volna, megtárgyalva ennek az okát, mint egy kényszer feldolgozásban, és rávilágítva az ok jelentéktelenségére, másként alakult volna a történet. De ő nem kérte, én meg nem erőltettem.
Nekem is van lelkiismeret furdalásom ez miatt. De mivel az életben mindennek oka van, mindennek megvan a racionális magyarázata (csak a magyarázatot általában már később értjük meg), így bizonyára volt oka a történet ilyen alakulásának.
Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....
