Legyünk kezese a barátunknak témához szeretnék hozzászólni.
Adott egy albitárs a fősulin, neki volt egy hihetetlen jó haverja.
Örök barátság, helomivan
Az albitársam vett neki egy előfizus kártyát, mivelhogy huhh de jó haver majd fizeti.
Fizette is, egy darabig, amig el nem kallódott a srác.
Szüleitől elköltözött, züllöt, persze telózott is, azt muszály!
A vége egy 140-es számla lett, amit természetesen a számla tulajának, albitársamnak kelett kifizetnije. Tehát a barát az barát, de meddig is?
Aki pedig a miatt szakítja meg a kapcsolatot a másikkal ,mert nem lettek a kezese, vagy nem kapott kölcsön. Hát arról meg is van a véleményem, de szerintem nektek is.
Nekem is voltak kisebb kölcsöneim, nem bankosak, személyesek.
Mondjuk az "rugalmasabb", de ha "tesó" , cousin kérdezte, hogy meddig kell, akkor mindig többet mondtam 1-2 héttel, mert sose lehet tudni alapon, bármi közbejöhet.
Szerencsére mindig időben sikerült megadnom, egy kis "kamattal" megtoldva. Ami persze mindkettőnknek előnyös. Neki haszon, nekem meg esély egy következő "hitel"-re.