Velem is sikerült annak idején megutáltatniuk a mozgást, pedig - így utólag belegondolva - nagy szükségem lett volna valamilyen féle mozgásra. De elhízott gyerekként az ugrabugrálós futkorászós tesi órákon elég komikusan nézhettem ki. Egy elhízott gyerek nem fog tudni felmászni kötélen, akkor se, ha pisztollyal fenyegeted. Az én testalkatom erre teljesen alkalmatlan, a fokozatosság elve meg a testnevelő tanáraimnak ismeretlen fogalom volt. Ehhez hozzájött még a teljesítési kényszer is (osztályzás), így később sikerült elérnem, hogy felmentsenek tesiből.

Csak 24-25 éves koromra találtam rá arra a mozgásformára, ami bejött, az edzőtermi edzésre / hobbi szintű testépítésre. Kicsivel 120 kg alatt voltam amikor elkezdtem, szinte semmi izomzattal. Pár évre rá a legkisebb súlyom egy diétás időszak végén 83kg volt, viszonylag izmosan.
Persze, ha hamarabb, pl. általános iskolában elkezdem ezt a fajta mozgást (és nem az ugrabugrálást erőltetik), akkor lehet, hogy most nem lógna a kitágult bőr a testemen...

A cikkben említett elhízásnak meg két oka van. A mozgás mellé nem ártana kevesebbet, és főleg kevesebb feldolgozott élelmiszert (testépítős nyelven szemét kaját) enni. Ahhoz meg, hogy valaki fogyjon, nem kell ugrabugrálni, elég napi 40-50 perc tempós séta vagy (szoba)bringa - ezeknek semmilyen elméleti hátterét nem kell ismerni mint a focinál, csak csinálni kell.

(Egyébként a mozgáshoz hasonlóan sikerült azt is elérniük annó, hogy ne olvassak önszántamból könyveket, mert olyan könyveket erőltettek rám kötelező olvasmány címén, amik egyáltalán nem érdekeltek. Nyelvezetben, cselekményben és stílusban is távol álltak tőlem. Ez olyan kicsit, mintha valakivel pl. rappet halgattatnának kötelezően, pedig ő a metált szereti. Csak pár hónapja sikerült visszaszoknom a könyv-olvasásra, amikor valaki tanácsára egy olyan regényt sikerült elolvasnom, ami tényleg tetszett.)

[ Szerkesztve ]