Jó írás nagyon! Gratulálok hozzá!
Én is "motorozom", mert jelenleg igazából csak egy robogóm van, de már több mint 8500Km rutinom van vele, és nagyon sokat túrázunk a barátaimmal. Viszont nekem is volt egy nagy, és szerencsés esésem, ahol engem is a védőangyalom és a bukósisak mentett meg, és azóta másképp látom a motorozást. Ha visszagondolok, akkor elötte meggondolatlan voltam, és bohó... Mindenki vigyázzon magára nagyon. Igaz az, hogy ha esik azember, akkor utánna máképp látja a dolgokat, de inkább lássa be esés nélkül, hogy nem olyan jó, mint ahogy azt hiszi, és akkor nem esik baja.
Mentünk már a Velencei tóra, a Balatonra, Mezőtúrra, Kecskemétre, Budapestre, mindezt Dabasról ki-indulva Én is ismerem azt az érzést! Lassan eljutok oda, pedig nem vagyok idős, hogy semmi nem tud igazán a lényegi mivoltban megnyugtatni, csak a motorozás.
És az is nagy igazság, hogy köszönjünk egymásnak!
Nincs is annál felhőtlenebb, boldog idő, mint amikor siklasz a motoroddal a nyugodt forgalom tempójában, és az árnyas úton a fák levelei között átszűrődik sugarakban a gyönyörű nap. Ekkor a legszebb motorozni. És ezt az érzést csak az tudja tetőzni, amikor meglátsz valakit, aki egy nállad sokkal nagyobb motorral megy, vagy álmaid motorjával megy, és előre nagy hévvel, és tisztelegve a közös szenvedélynek int, és köszön Sokat jelent szerintem ez mindenkinek, de fölleg az ilyen kis pólyás robogósoknak, mint mi
Köszönöm, hogy megoszthattam/megosztottad az élményeidet velem!
u.i.: Merre laksz? Egyszer kellene nyárra egy Ph!-s motoros túrát rendezni Szerintem lenne rá jelentkező!