Talan ez elözmenyt nem artana meg belinkelni, mert igy nekem pl. gözöm nincs, hogy miröl is van szo.
Ez miert van a cimlapon?

Nem kell hozzá sok utánajárás.

Eladó motyók: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/powerbuldog/index.html

Ez így van, nincs mit szépíteni.

Sajnálatos események ezek, de elkerülhetetlenek... Nekem is 1 hónapja halt meg Apám. Nem telik el olyan nap hogy ne jutna eszembe....
Viszont ezt a kib*szott életet k*rvára igazságtalannak érzem. Annyi olyan ember van aki semmit nem tesz csak vedel egész nap és várja a segélyt, ha munka van büdös neki, egyszóval egy szar tróger (tehát csak negatív hatással van a közvetlen környezetére és a társadalomra is) az miért érdemli meg hogy éljen? Míg az aki életének 69 évét keményen végigdolgozta az utolsó napig, 15 éve egy kortyot nem ivott, teljesen jószándékú volt, az miért hal meg?

Sajnos ez az amire soha nem fogjuk a választ megkapni

Az embereket két dolog foglalkoztatja az ősidők óta: 1.Ki találta fel a munkát? 2. A többiek miért nem verték agyon?

Az én szüleim jól vannak, de senki nem fiatalodik. Apám és anyám is ledolgoztak már egy életet. Apám 55, még 10 évet kellene neki dolgozni, nem tudom, hogyan lesz. Azt tudom, hogy rettegek attól, hogy valami történik velük. Ezt szerintem nem lehet feldolgozni. Együtt lehet vele élni, biztosan, mert együtt kell, de... az már nem az az élet. Most inkább bíztató dolgokat kellene írjak, de sajnálom, nem lenne őszinte.

Tény hogy teljesen megváltozott szinte minden egy pillanat alatt...
Piszkos rossz érzés, senkinek nem kívánom. A fájdalom ugyan idővel múlik, de teljesen olyan mint régen sose lesz... Valószínűleg ilyen téren az lesz a fordulópont a legtöbb ember életében mikor már neki is lesznek gyerekei.
Igazából Anyámnak a legszarabb, itt maradt egyedül (oké, hétvégente most otthon vagyok, de hétközben nem), pedig annyi mindent terveztek közösen az öregkorukra...

Próbálj neki valahogyan emléket állítani. Így valamilyen formában ott lesz, közelebb lesz, a halála meg némileg fakul. Mást nem tudsz tenni. Ha felidézed, gondolj csak a jóra, és idővel a hiány is tompulni fog, mert ha nem is élénken, de benned fog élni. A halál csak egy röpke pillanat volt, de az egész élete, és a lénye jóval több élményt adott, úgyhogy amikor feleded a dolgot, lehet jó érzés lesz visszagondolni valamilyen régi momentumra, történetre, amit már nem is fog beárnyékolni az elvesztése.
Azt mondják, az ideje mindenkinek eljön - sajnos van a kinek, 14 évesen, és van akinek 90 évesen, de mindkettő fájó tud lenni.

Dórinak:

...megtanított arra, - és talán ez a legfontosabb dolog- hogy merj remélni, hinni, és álmodni… sose félj magadat adni a világnak, és harcolj azért ami fontos neked.. és nem számít hányszor buksz arca, próbáld ujra és ujra, amig el nem éred a célodat.

Olvastam az előzmény írást is, részvétem és nagyon sajnálom, az élet tud nagyon kegyetlen lenni.
A fenti sorokhoz, amiket idéztem Tőled: jó olvasni, hogy az édesapád ilyen értékekre tanított, és jó "látni", hogy egy 16 éves ember értékelni tudja ezeket és fontosnak tartja az életben. Sajnos ebben a korban ritka.
Nekem ez jutott eszembe az idézett soraidról: [link].
Igyekezz olyan jó ember lenni, amilyen jó embernek tűnik édesapád a két írásból és jó érzéssel fog eltölteni és édesanyád is nagyon büszke lesz Rád!
Kívánom, hogy megtaláld a jövőben a saját boldogságod!

Üdv, Cilo