1986 óta (vajon miért pont azóta) követem komolyabban a Forma 1-et, és azt kell, hogy mondjam, ritkán volt annyira élvezetes látni a pilóták különbözőségeiben rejlő szépségét a versenynek, mint manapság. Több kimagasló pilóta is van a mezőnyben, de kettő ember szerintem közülük is kiemelkedik: Alonso és Vettel (bár az első helyért én Raikkönen-Hülkenberg küzdelmet követnék nyomon szívem szerint leginkább alkalomról alkalomra). Bár e kettő közül egyiket sem kedvelem annyira, el kell, hogy ismerjem, hogy jobbak a "finnemnél", mert Kimi nem annyira motivált, mint ők ketten.
Sajnálom, hogy Vettelt annyian támadják, nem ezt érdemli a tudása alapján, illetve kevésbé megosztó, mint a másik nagy profi, Schumi volt.

De hol a két igazi legenda: Prost és Hill? A két legprofibb ember számomra még mindig ez a két versenyző, még nem tudott senki más olyan álmélkodásra bírni, mint ők. Kiegyensúlyozottságban a mai mezőnyből csak Raikkönen mérhető hozzájuk, bár Vettel is fejlődik e téren. Senna-t viszont nem szerettem - talán leginkább azért, amit Prost-tal tett'89-ben. Az újkori pontrendszerben '88-ban is Prost nyert volna, nem Senna. Mindegy, ebbe nem megyek bele, mert elismerem, hogy nem volt semmi Senna teljesítménye - de az arca sem volt kicsi. Régen is megvoltak az "Alonso-betegségek".

[ Szerkesztve ]

"A HELYESEN alkalmazott bölcsesség a hasznos" Prédikátor könyve 10:10