NemCSAK...

Én szerintem érzelmeink többnyire az egzisztenciális, létezésbeli körülményeink (anyagi és kapcsolati), az ezekről az agyunkban alkotott, képzeletbeli elvont "modell" és az épp ebben a pillanatban végrehajtott cselekvéseink kombinációjának változására keletkező belsőállapot-változás, jelenséghalmaz. (Ez lecsapódik fizikai szinten is, hiszen hormonjaink (adrenalin, szerotonin stb.) ezen tudatállapot-változásainkat is valamelyest jelzik.)

Gondolatainkkal tehát KÖZVETLENÜL NEM tudunk hatást gyakorolni az érzelmeinkre, gondolataink mellett szükség van a(z akár éppen végzett) cselekedetünk megváltoztatására IS, de itt nem érzelmeink JELLEGÉRE gyakorlunk hatást, hanem arra, hogy történjék változás. Hogy milyen irányba történik változás, azt csak az adott egyén tudja esetleg nyomon követni, hogyha "statisztikát készít":
"Amikor húst sütöttem a grillen, és utána bort ittam, feldobódtam". Ezt csak utólag tudja meg az ember, miután kipróbálta, előre nem lehet megjósolni, "prekognicionálni"!

(Legalábbis én mintha így tapasztaltam volna... Azt hogy valamit gondoltam vagy nem gondoltam, ettől még nem nagyon változtak meg az érzelmeim... Persze mondjuk előfordult, hogy jó metaforákat találtam valamire, így akkor ez valamelyest még akár elég is lehet önmagában is, de ez ritkább, meg mondjuk egy kis jóga után gyakoribb...)