Részvétem... ='(

Nemtom mit lehet ilyenkor mondani. Elég részletesen leírtad ahhoz, hogy átérezzem és nagyon rossz... Beleélem magam én is. Egyszer ez eljön majd nálam is. Sőt többször is. És belegondolok vajon mit fogok csinálni... vagy hogy fogom érezni magam, vagy mi lesz utána de fogalmam sincs... Ez olyan megfoghatatlan dolog az ember számára, aki még nem élte át.
Aztán elönt a düh. Dühös vagyok arra, hogy ennek így kell lennie. Hogy mindig, mindenképpen mindenkinél ez lesz a vége... Akármit teszünk akármilyen jó emberek vagyunk, a vége ugyan az lesz. És nem értem, hogy 'aki ezt kitalálta' mért kellett ennyi szenvedést és szomorúságot okozni. Mért kell meghalni... Nagyon hülyén hangzik, de ilyenkor nekem mindig ez jut az eszembe.
Ilyenkor tényleg már csak a hit marad. Egy utolsó lehetőség, bízni abban, hogy mostmár jobb helyen van. De ha ebben hiszünk akkor feltehetjük a kérdést, hogy a Teremtő mért akart ennyi szenvedést és fájdalmat okozni az embereknek függetlenül attól, hogy mennyire mondható jónak vagy sem. Ezt sose fogom megérteni. Ha van valami vagy valaki, aki képes mindezt létrehozni, akkor mért kell bele a halál...
Na, abbahagytam
Remélem mielőbb túl lesztek rajta. Bár ez nem így megy tudom... =/