Szerintem nem baj, hogy "leszoktattad" erről, én sem bírom az ilyesmit.

Én sem szeretem ezt a puszilkodós dolgot.

nekem meg semmi bajom sincs vele.

Három dolog biztos az életben: az adó, a halál és az adatvesztés. - Baráth Gábor

egyél meg előtte egy marék fokhagymát.

Az meg egeszseges is.

Nem mellekesen pedig nem csak hogy a szadon keresztul fog erzodni a fokhagyma illata, de meg ket nap utan is a borodon keresztul (embere valogatja).

Ambulimax Provider

A puszi csak jelzésértékű, egyébiránt vannak emberek, akik úgy gondolják valóban szükség van a nedves ajkak orcához érintésére. Természetesen bőőőőő nyállal. [link]

És az ilyen puszilkodós rokonok/barátok/családrégiismerősei mindig szaglanak valamitől: 20 forintos púdertől (naná, 30 évvel ezelőtt beraktározott), molyirtótól, dohos pincétől, győri keverttől, meg hasonló kívánatos haszonanyagoktól.

[ Szerkesztve ]

Akkor körülöttem emiatt nem lehet megmaradni...

Egyébként én a nőnemű rokonokat mindig megpuszilom, de akkor mostmár tudom, hogy miért néznek rám néha szúrós szemmel. Pedig csak tiszteletből teszem. De azt én sem szeretem, ha engem puszilgatnak.

Érdekesség: saját anyámnak 6 éve adtam utoljára puszit...

[ Szerkesztve ]

Jókor mondod....

Na, azééé' !

Hééjj, szerkeszteni nem ér....
Amúgy meg megérdemelted!

Jah igen, nekem a puszi mellett jó szokásom még, hogy kinyomom az emberekből a szuszt is egy-egy kedves, baráti ölelésnél... Természetesen csupa szeretetből! De csak mer' olyan jóóóó! ^^

[ Szerkesztve ]

Neked lehet, hogy jól esik... Nekem meg maradandó élmény...

Egyszer a saját Hugim ugrott a nyakamba a főutcán, úgy meglepődtem, hogy köszönni elfelejtettem. Meg hát az ölelgetés... Nem az én műfajom.

[ Szerkesztve ]

Óóó, beforr az! - én mindig ezt mondom...

Amúgy engem már ölelgetett meg úgy fiú barátom, hogy kiroppant a fájós hátam... Na, aaz egy élmény volt!

[ Szerkesztve ]

Én meg pont lányokkal nem puszizkodás, legalább annyira viszolygás idegen lányok puszizkodni akarása miatt, mint amikor két férfit úgy látás. Gyerekkori barátnőkkel ilyen gond nem levés, de nem szeretés, ha valaki túl közvetlenkedni próbálás. Idegen fiúknak előbb adás puszit bemutatkozáskor, mint lányoknak.

Gergő_: Ez olyan, mint amikor úgy akarták megetetni velünk az almát, hogy mindig mondták, hogy minden nap egy alma az orvost távol tartja. A fokhangya meg még mindenki mást is.

ABE: Ne is mondd, az orrom mint egy vadászkutyáé. Az ilyen avas rúzs- és púderszag, nyóccornégy spré (kereskedelmi forgalomban tuti nincs már vagy húsz éve, de néhányan hatalmas, évtizedekre elegegendő készleteket halmoztak fel belőle) és társai komoly hányingerrel egybekötött fejfájást idéznek elő nálam. Állítólag sokszor beégettem Anyámat, amikor mentünk valahová és hangosan kérdeztem, hogy ő is érzi-e, mennyire büdös a néni aki előttünk áll. Volt olyan kolleganőm, aki hétfő reggel izzadságszagúan jött dolgozni, de senki nem szólt neki, mert ő nem tudja magáról. Hát én szóltam, igaz, nem bunkón, de ha nem tudja, tenni sem tud ellene. Másik ilyen a büdösszájú ismerős, aki mindig közel áll, te meg már a falhoz lapulsz, de csak jön közelebb, mintha azt akarná bizonygatni, hogy neki nem is büdös a szája. Szörnyű.

Wictor: Nyakba ugrás van, de csak kivételes, fontos, nagyon szeretett, régen látott embereknél.

Nekem semmi bajom nincs vele. Talán azért, mert az egyetlen nagyszülőmnek, aki a nagyanyám, nincsen se iszonytató szaga, se semmi kellemetlen az arcán.

nekem sincs vele bajom. de lehet, hogy csak azert, mert nincsenek rokonaim.

Nekem sosem okozott gondot ez.

Asszem mindenféleképpen!

A kedves rokonnak sem okozott gondot, szemben annak a felmérésével/észrevételével, hogy engem igenis zavar a puszikényszer. Attól, hogy valaki nem szól, mert nem akarja megsérteni a másikat, még lehet terhére a dolog. Engem viszont kicsit sem érdekel, hogy valaki megsértődik. Aki ismer és fontos nekem, nem sértődik mega hülyeségeimen, mert tudja, hogy milyen vagyok. Aki meg felkapja a cukrot azon, hogy mindig kimondom amit gondolok, az egyáltalán nem nevezhető számomra fontosnak. Probléma - részemről - kipipálva.
Nem azt mondtam, hogy mindenkit aki puszit akar adni elküldök a náthába (na jó, volt rá példa), de csak azért, mert valaki távoli rokon, hadd ne kelljen már tolerálnom, hogy kétnaponta összenyálaz.

Egy kifejezetten nőcsábász olasz barátom (tehát nem félreérteni; svájci légiutas-kísérő a barátnéja ! ) szokása, hogy jól megszorongat ha nagy ritkán találkozunk és odatolja a macho-ra (nem) borotvált "jóképét", köszöntés gyanánt.
Látja rajtam, hogy nem rajongok az ötletért, de mit lehet tenni...

Amit viszont egyáltalán nem kedvelek, az a kötelezően "3-puszi effektus",
18- (életkorban), ismeretlenektől. (Utcán, nem buliban...)
Sosem értettem.
Persze a "párospuszi"... azzal más a helyzet.

[ Szerkesztve ]

:LKBK-Inventor / * Mindig más nő mellett ébredek ... a buszon. ///////////////////////

Ja, ez a három puszis téma tud érdekes helyzeteket produkálni: amikor már húzódnál el, a szerencsétlen még javában cuppog. Meg amikor az egyik fél jobbról, a másik balról kezdené a puszilkodást.

[ Szerkesztve ]

Az őszinteség a legjobb módszer. Sértődés nem kizárt, de egye fitty.
Nem muszáj elviselni a "tolakodó" puszikat.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Végre valaki értette, miről is írtam.

puttputt: Pláne ha mindkét fél van akkora állat, hogy az elsőt jól elröhögik.

Utálok rokonokkal puszilkodni. Még jobban amikor hímneműekkel kellett. Nagy nehezen megértettem a szüleimmel hogy nem érdekel hogy ez náluk hagyomány, én nem fogom folytatni. Na meg az olyat is utálom, akit nem tegezhetek, de csókolomot nem köszönök férfinak, a jónapot meg túl személytelen. Akkor hogy?

Eme két problémát kikerültem úgy, hogy egy ideje nem találkozok azokkal a rokonokkal

Ez a csendőrpertus dolog nekem sem tetszik, nálunk tegezés van a családban. Én biztos eleresztenék egy hangos kezitcsókolom Józsibácsit a helyedben, hamar kapcsolna, hogy ezt valahogy nem kellene erőltetni. Mondjuk ezen én még nem gondolkoztam, reflexből tegezek vissza mindenkit aki engem tegez. Nem tizennégy vagyok, harmincévesen meg már miért ne?

MiNiM: Érdekes, ahogy közeledik a messzire költözés ideje, egyre bújósabb vagyok Anyuval. Apámmal is kezd kicsit bensőségesebbé válni a kapcsolatom, több dolgot mondok el neki, ami kb. abban nyilvánul meg, hogy gyakrabban hívjuk egymást, bemegyek hozzá az irodába, együtt kajálunk, segítek ha valami gondja van a telefonjával. De tudom, hogy ő is nagyon fog hiányozni, csak valahogy nem vagyunk az a drámázós család.

Tegezésre még nem gondoltam, de ezentúl az lesz. Unokatesóm szüleiről van szó egyébként, ők anyámékat világ életükben tegezték. Nekem is ezt kellett volna tennem, csak soha nem mertem megkérdezni. De már nem vagyok gyerek, úgyhogy leszarom, legközelebb látom, letegezem őket

Kezdheted magázással, úgyis tegezés lesz belőle. Legfeljebb nyakonvernek kosárral.

[ Szerkesztve ]