Az esetet megelőzően is úgy gondoltam saját tapasztalatok alapján és mások példáján tanulva, hogy a közösség egy ilyen tagjának lenni egyáltalán nem leányálom, több a negatív, mint pozitív oldala.

A felelősség még elmegy, az ember ezt hajlamos felvállalni azért a közösségért, amit szeret.
Viszont az, ahogyan a közösség egyes tagjai reagálnak bizonyos szankciókra, az, hogy néha akkor is törölni/torolni kell, ha magánemberként nem szívesen teszi, de a szabályok kötik, az, ha téved és azt be kell ismerni, az, hogy nyaggatják, az, hogy még erősebb prekoncepciókkal kell szembenézni a tagok egy jelentős részéről, nagyon elgondolkodtatóvá teszi azt, hogy valaki ilyen szerepet vállaljon.

Ha előzetesen nem is, időközben biztos megfordul mindenkinek a fejében, hogy akarja-e ezt, jó döntéseket tud-e hozni, érdemes-e csinálni. Kimerítő, kemény feladat, ha az ember jól akarja csinálni.

Te az eddigi tapasztalatok alatt összességében jól tetted, amit elvállaltál, s a szüneted alatt bizony lehetett néhanapján érezni a hiányodat. Jó, hogy újra itt vagy, s jó, hogy ugyanúgy lelkesnek tűnsz. Remélem, nem hagy alább, s még viseled egy jó darabig ezt a titulust (vagy akár nagyobbat is).