Nos, mivel jómagam filmrendezőnek és írónak készülök, szerencsére az én ízlésem a jövőben nem annyit fog jelenteni, hogy megnézem-e a filmet vagy sem - lefőzöm-e vagy sem, az lesz a tét.
Nem a vámpír-formával van konkrétan baj. A mű drámai íve szörnyen primitív, kevés a fordulat - szerintem semmi meglepő sincs benne -, a személyiségek sablonosak, a mondanivaló sekélyes. Hasonló alappal akár jó filmet is össze lehetett volna hozni, ha jobban odafigyelnek. Még csak kevesebb romantika sem kellett volna, de hogy ezt így vitték véghez, szerintem végzetes hiba. Rengeteg rajongót szereztek, de semmiképp sem lesz emlékezetes film. Az Interjú a vámpírral c. művet ötven, vagy több esztendő múlva is hosszas reklámozásokat követően fogják leadni a csatornák és szinte kötelezően megnézendő darab lesz a filmművészetiseknek, míg az Alkonyatra alig fog emlékezni valaki. Az egyébként némi reményre ad okot, hogy a külföldön tapasztalható agyatlan fanatizálódás itthon nem, vagy csak alig tapasztalható, nincsenek mozi előtt sikoltozó tinilányok, ha meglátnak egy plakátot a horpadt arcú nyálgép főhősről.
És annyi pozitívuma mindenképp van a dolognak, hogy a fiatalságnak a kultúrától egyre inkább leszakadó rétegét is van esély megnyerni az irodalomnak. Magyarul, ha mást nem is olvasnak el, legalább ezt a ponyvát tegyék. Azt azonban kétlem, hogy a következő állomás egy Mikszáth kötet lesz.