"Talán azóta se járt nálam olyan jó hangú hordozható audió eszköz."
Ezen ne lepődj meg. Anno, 2003 környékén volt egy Sony NetMD-m. Távirányító, csúcshangzás, minden ami kell. A legtöbb ember soha nem is hallott arról, hogy ez a formátum egyáltalán létezik. Magasan jobb volt a hangja, mint bárminek, amit addig hallottam, de nézd meg, hol tart most, gyakorlatilag halott platform bő 1 évtizede, az ATRAC3 formátumával együtt, ami vájt fülűként hallgatva is minimum karcolta a FLAC szintjét, de tizedakkora méretben, az MP3 pedig a pics*ban sem volt hozzá képest. Ennek ellenére győztek a 20 forintból gyártható és az emberek mindennapi szokásainak szempontjából sokkal kényelmesebb MP3 lejátszók, amiket meg kiszorítottak a telefonok, rendre még pocsékabb hangzással. Ez sajnos ilyen.
Ha már nosztalgiázunk, volt egy full fém Sony Walkmanem is, oda-vissza játszott, és teljesen elektronikus volt a vezérlése, tehát ha megnyomtál rajta egy play-stop gombot, nem fizikai erővel végezted el a fej mozgatását. Képes volt olyan kunsztokra is, hogy a számok közötti szünetet megtalálta, így lehetett a szám elejére, végére pörgetni. Távirányító volt hozzá, stb. Volt egy groove gomb rajta, ami valami eszetlenül megtolta a hangzást. Nem ilyen lapos V karakterre kell gondolni, jó zsíros közepeket és mélyeket varázsolt. Ez volt 1999 / 2000 táján, amikor a Discmanek futottak már rég, pedig a hangjuk a fasorban sem volt. Ráadásul, a Walkman brand elsilányításáért maga a Sony is sokat tett a régi SE telefonok felbrandelésével (jórészt teljesen alaptalanul).
Hmmm, retró OFF.
[ Szerkesztve ]
