A '90-es években voltam nyári diákmunkán a Mekiben. Akkor és ott én tényleg azt éreztem, hogy "banyek, itt van Amerika meg a 'Customer is king' mentalitás", annyira komolyan vették ezt a betanítás és a mindennapi munkavégzés során is. (Persze lehet, hogy csak az adott étteremben, ahol én melóztam.) Az egész működési rendszer az én akkori szememnek hihetetlen profin és hatékonyan volt felépítve, a szocializmus sötét barlangjából éppen csak kibotorkálva hatalmas volt a kontraszt. Nagyon sokat tanultam ott az ügyfelekkel való bánásmódról meg általánosságban arról, hogy mégis hogyan kellene szolgáltatni.

Persze az étel minősége olyan volt, amilyen – amióta már nem kell expedíciót szervezni egy rendes hamburger beszerzésére és elfogyasztására, azóta szinte egyáltalán nem jártam feléjük, de ha nagy ritkán mégis egy ilyen gyorsétterembe vezetett az utam, akkor mindig elcsodálkoztam az általános színvonal csökkenésen. Nem arról volt szó, hogy bunkók vagy flegmák lettek volna az alkalmazottak, de abból, amit sok-sok évvel ezelőtt belénk neveltek a kiszolgálással, minőséggel, miegyébbel kapcsolatban, szinte semmit nem tapasztaltam.

Most pláne nem tudom, hogy mi a helyzet náluk, mert már évek óta nem járok egyáltalán ilyen helyre.

"«Fuck does Cuno care?» The boy turns to you. (He doesn't care.)" [+] "The parasite makes nothing for itself. Its only tools are taxes and tithes meant to trick you into offering what it has not earned. In Rapture we keep what is ours." [+] 