Ez nekem még mindig az "érdek" kategória: megtehetem = hatalmamban áll. Ha megteszem, akkor fitogtatom a hatalmamat. Én vagyok a f@szább gyerek. Erősebb vagyok, és ezt spontán kifejezem, mert azt tanultam meg, hogy ezzel alapvetően jobb lesz nekem. Jobb, azaz érdekemben áll, hogy így tegyek...
Ha egy viselkedésről nem tanultuk meg, hogy hatékony, és célra vezető, akkor nem alkalmazzuk azt. Ergo, mire valaki eljut odáig, hogy l'art pur l'art árt, akkor azt tanulta meg, hogy ezzel egy csomó haszna van, előnyre tehet szert, azaz érdekében áll így viselkedni.

Amúgy értem, miért gondolod így. hogy vannak, akik kapcsiból csak gonoszok, és azért cselekednek így, és hogy ez a szeretet ellentéte. De a szeretet ellentéte valójában az énesség. Amikor én van, akkor nincs másik, és nincs szeretet sem. Csak én van, és az, hogy az énnek mi a jó. ha szeret, és az a jó neki, akkor is már érdek van igazából, és a szeretet kifejezése eszközzé válik, és az eszközről kezd szólni a dolog. Mert az én ott marad az egyén és a szeretet között... Mélylélektanilag ez kb. így néz ki.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."