Különben én is sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehet lecsúszni, de konkrét magyarázatot nem találtam rá. Lehet, hogy a 18 év otthon töltött idő, mert ugye öt gyerek mellett problémás lett volna elhelyezkedni, főleg úgy, hogy hárman asztmásak, allergiásak, egy Lyme-kóros volt, aztán autoimmun-beteg lett, aztán két év múlva kiderült, hogy a nagyobb is autoimmun-beteg, Raynaud-szindrómás, strummája van, szívbillentyű rendellenessége, de az már családi dolog, mint a dupla vese, aztán az egyik lányomat fogszabályozás alatt úgy elkezelték, hogy eldeformálódott az állkapcsa, aztán Ő az akit két éve megtámadtak.
A férjem dolgozik, igaz sok mindenen keresztülment Ő is, mert gerincműtétje volt, de nem százalékoltatta le magát, mint ahogy sokan tették még úgy is, hogy rendbe jöttek a műtét után. Most aztán azok kapnak kb. 30 ezret és mellette még ugyanúgy dolgoznak mint más. Persze tisztelet a kivételnek, akik tényleg rokkantak.
Aztán volt más műtétje is, szívkatéterezték, azóta kétféle gyógyszert is szed.
Nekem csak epeműtétem volt, és az izületeimmel van gond, ja meg a bokámban az inszalagok meg vannak lazulva, ja és nyitott hasfalam van, de azért megvagyok.
A férjemmel néha ha mondjuk, hogy ez fáj, vagy az fáj, egymásra nézünk és elnevetjük magunkat, mert nem szokásunk a panaszkodás, végül is nem segít rajtunk.
Szóval ennyi gonddal-bajjal nehéz lett volna visszamennem dolgozni, de mióta visszaköltöztünk városba, azóta dolgozom. Igaz az elején gyerekfelügyelet, meg takarítás, mert nem tudtam elhelyezkedni./Egy oktatási intézményben voltam a titkárságon régebben/
Aztán elvégeztem idén egy kereskedelmit, hogy ezzel talán jobban fog menni az elhelyezkedés, szerencsémre sikerült, igaz hulla vagyok, de a muszáj nagy úr!!

[ Szerkesztve ]

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo