Én a 90-93-ban tanultam a szakmát. Akkoriban összesen mondjuk volt 10 autó fajta az utakon, és ehhez kellett érteni, és ráadásul mechanikailag jól voltak megépítve, egyszerű volt a karbantartásuk. Nem volt akkoriban mindenkinek autója, de az iskolák azért tudtak termelni annyi szerelőt amennyi kellett. Szerencsémre mi a tanműhelyben főként Zsigulit szereltünk, mert az oktatónk azokat vállalt. Persze volt egy-két másik is, de elhanyagolható volt a számuk. Egy TSZ féle helyen volt az iskola tanműhelye, ahol első évben kizárólag fémipari alapképzést kaptunk, és autót nem láttunk. A második évben, mentünk egy másik műhelybe, ahol egy másik oktatóval tanultuk a szakmát, immár fizikailag. Az autókon talán karosszéria munkát kivéve mindent megszereltünk. Alvázvédelmet is csináltunk, és mindenkinek kellett, legalább egyszer, hogy megtanuljuk a festőpisztoly használatát is. Az oktatón hobbiból vadászkodott is, meg a cég fejesei is. Ki lett találva egy dizájn Niva gajtörő rácsra, mert az oktatónk szeretett volna, mert hasznos és nemcsak jól néz ki. Kaptunk hidraulikus csőhajlítót, meg idomokat, és volt pár köztünk aki jól hegesztett, ő meg össze hegesztette. Aztán a vadat haza is kell hozni, hátulra is lett rács amit lehajtva, egy nagy vaddisznó is elfér rajta kényelmesen. Év vége fele már egy-egy napra átküldtek bennünket a nagyműhelybe, hogy a nagyobb dolgokat is tudjuk szerelni. Itt IFA, Skoda teher, pótkocsi, UAZ, és ritkán Niva volt terítéken. Harmadik évben gyakorlati héten, a leszerződött céghez kellett menni mindenkinek ahova sikerült szerződni. Az én TSZ-em a rendszerváltás után pont ekkor került felszámolásra, nekem ekkor kellett keresnem másik helyet különben iskolába se járhattam volna. Nos lett is, itt viszont csak nagy autókat javítottunk, egy-két UAZ, Nisa, Zuk elvétve volt. Inkább IFA, Robur, Skoda teher, ZIL, meg a pótkocsik. Na én ezeken tanultam. Ezzel a hosszú irományommal azt akartam kifejezni, hogy ma már nem lehet úgy egyszerűen megtanulni a szakmát is iskolából kiszabadulva, csak úgy neki menni mindennek. Vannak Mekk mesterek, Youtube szerelők, de elárulom, hogy sokszor nekünk is néha ehhez kell folyamodnunk. Egyszerűen ennyi márka évjárat, és típus függőséget nem lehet lekezelnie egy-egy embernek. Amióta ennyire elszaporodtak az autók, azóta az iskolákból egyre fogynak a szerelni akaró tanulók. Sajnos az én korosztályom után, eléggé elszaporodott, az íróasztalra vágyók száma. Elárulom, én sem autószerelő akartam lenni, az első megjelölt szakma, a programozó volt. Sajnos akkor mikor volt a pályaválasztás, még működött a protekció intézménye, és én nem voltam a valakinek a valakilye, így eldobtam ezt a lehetőséget, mert 20 főt vettek csak fel, de 25 jelentkező volt. Aztán fél év múlva ez valahogy megszűnt, érdekes módon még is csak lett felvételi vizsga, és nemcsak pofa vizit, meg boríték tologatás. Itt a maradék 24-ből csak 18 tudta megugrani, az egyszerű matekos felvételit. Nos katonaság alatt, viszont találkoztam egy emberrel, akivel ha programozónak megyek, egy osztályba járta volna. Ő el is végezte, de mondta, hogy a 18-ból csak 8 bírta végig vinni a sulit. A pláne az a dologban, ugye a 90-es évek elején, azért nem volt egy keresett szakma a programozó, úgyhogy ő sem talált munkát. Sajnos én sem, mert akkor a fene se tudja, hogy túl sok volt-e a szerelő vagy sem, de egyrészt akkor is féltek a pályakezdőktől, mondván úgy se tudnak azok dolgozni, meg a katonaság előtt állót sem vették fel dolgozni. Akkoriban eléggé csórók voltunk, nekem is kellett menni mindenfélét csinálni, hogy jusson benzin a Simson-ba. Otthon nem tudtam volna szerelni, mert nem volt normális, vagy semmilyen szerszám, egy-két bóvlitól eltekintve, pénz se lett volna rá. Nálunk is tyúk udvar volt, mert kellett, hogy legyen mit enni, de ott azt lehet megszerelni, ami felül van, meg oldalt az autón sajnos. A Trabant, Wartburg egyszerű, mert hóórukk és már kint is a motor.