Felvetődött még a propaganda is. Amilyen méretű ideológiai háború folyik Izrael ellen, tele képtelen hazugságokkal, hamisított sajtóanyagokkal, egyoldalúsággal, nem csodálkozom, hogy néhány embernek már ennyi méltatás sem fér bele.

Érdekes, én ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom. Legalábbis itthon. Gyakorlatilag minden héten, van hogy napi rendszerességgel csak az ő fontosságukról, bajaikról, szenvedéseikről van szó. Minden napra jut már egy holokauszt megemlékezés, mintha ez lenne a legfontosabb dolgunk. Az ember gyakorlatilag úgy érzi, hogy a mindenkori kormányzatnak ők a első számú prioritása.
Felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen kis létszámú kisebbség hogyan tudja elérni, hogy mindig róluk lehessen hallani, de ez nem csak nálunk van így, gyakorlatilag nem tudsz megnézni úgy egy amerikai filmet, hogy ne zsidó legyen annak főszereplője(i), rendezői, producerei, pedig aztán ott is minimális az arányuk a társadalomban. Hogyan tudják elérni, hogy állandóan középpontban legyenek?

Ha az a céljuk, hogy megszerettessék magukat az emberekkel (mivel kb mindenhonnan kiutálták őket a történelem során), annak nem az erőszakos propagálás a módja, mert ez kontraproduktív. Csinálják rendesen a dolgukat, mint minden más kisebbség, nép; alkalmazkodjanak a befogadó ország szokásaihoz, elvárásaihoz, lehetőleg provokációmentesen és ne kavarják a szart. Nagy elvárás lenne ez? Minden más nép képes rá (no talán egyet kivéve).