1. Nem látom be, hogy miután más az árnyoldalát fogalmazza meg orrba-szájba és én pont az egyensúlyt akarom fenntartani, - ami bizony felbillent - miért kellene nekem az árnyoldalról írnom? Hogy dokumentalistább legyek? Én irodalmi eszközökkel írok mindenben, mindenről és mindenhol - objektivitásra törekedve.
2. Az irodalmi hangvétel nem zárja ki azt, hogy amit leírnak, az igaz legyen. Lásd pl. az itteni cikkeim között az Aszfaltlovagok - at.
3. Vegyük pl. konkrétan a könyvemet, amelynek címe: Mi is emberek vagyunk; alcime: amiről a hírek nem beszélnek. Ennek a könyvnek volt előzménye, amit Kende írt, igen egyoldalúan, Mik vagytok ti, istenek? címmel.
A többit idézném a saját előszavamból:
"Bő egy évtized telt el azóta, hogy szerkesztő-műsorvezetőként egy televíziós vitaműsort moderáltam, amelynek résztvevői Dr. Ábrahám László ügyvéd és Kende Péter író voltak.
Dr. Ábrahám László akkor még az orvosokat védte; ilyen jogi aspektusból vitatkozott az íróval, aki az akkoriban megjelent „Mik vagytok ti, istenek?” című, orvosi műhibákkal foglalkozó, nagy vihart kavaró könyvének orvosokat ostorozó álláspontját képviselte. Mint szerkesztő, szakmai kötelességemnek éreztem, hogy előzőleg elolvassam ezt a könyvet, de ezalatt, majd később a műsor közben is, nagyon sok kérdés merült fel bennem, amiket az adás folyamán részben meg is fogalmaztam.
Kende Péter könyve mintegy félszáz orvosi műhibával végződő esetet dolgozott fel, amelyek öt év alatt fordultak elő. Írásából erősen hiányoltam például az arányok bemutatását: öt év alatt összesen hány orvos-beteg találkozás történt, amelyből ez az ötven balszerencsésen végződött? Ugyanakkor hány embert gyógyítottak meg sikeresen ennyi idő alatt? Tisztában vagyok vele, akivel vagy akinek a hozzátartozójával történik egy műhiba, annak az az egy is sok. De nem mindegy, hogy egy gombostűt egy marék szénában vagy egy szénakazalban találunk. Az is köztudomású, hogy a magyar egészségügy helyzete enyhén fogalmazva nem éppen rózsás. Az orvosok, az egészségügyben dolgozók bére arcpirítóan alacsony, emellett igen nehéz, olykor katasztrofális munkakörülmények között dolgoznak.

.....Én is találkoztam barátságtalan orvossal és sokszor hallottam betegektől jogos panaszokat is. Mégis, a vitaműsor óta úgy érzem, nem korrekt csak a rosszat megmutatni anélkül, hogy a jelentősen túlsúlyban levő jóról említést se tegyenek. Ezt akkor, az adás végén meg is fogalmaztam az írónak, aki igazat adott nekem és ünnepélyesen megígérte, legközelebbi könyvében szerepelnek majd a pozitívumok is.
Vártam, de ezek a pozitívumok sehol sem jelentek meg. Hosszú halogatás után ezért határoztam el, hogy a költői kérdésre – mik vagytok ti, istenek? – megpróbálom én megadni a választ: az orvosok is emberből vannak. Nem tudok, de nem is akarok a kedves olvasónak szenzációkkal szolgálni, csak hétköznapi, verítékes tusakodásokkal, az orvosi hivatás útjának kívülálló szemével alig látható göröngyeivel, hogy egyértelművé tegyem: az egészségügyiek ereiben folyó vér éppen olyan színű, mint a miénk.
...azt hiszem, ameddig a magyar egészségügyben nem lesznek gyökeres változások, az ilyen könyvek nem lesznek feleslegesek.'

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek