Nagyon érdekesen írsz a történelemről! Minden elismerésem...

IN GOD WE TRUST!

Jó írás. Ennyire érdekel a téma, vagy esetleg valamilyen történészi vénával/foglalkozással rendelkezel?
Amúgy ismereteim szerint a német támadás elején közel sem volt annyira tapasztalt a parancsnoki gárda, csak a sztálingrádi ostromra sikerült elég harctéri tapasztalatot szerezniük.

''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

''Ennyire érdekel a téma, vagy esetleg valamilyen történészi vénával/foglalkozással rendelkezel?''

Újságíró volnék, meg pancser történész

A másik megállapításodra: a parancsnoki gárda már a háború elején is gyakorlatilag megvolt, csak alacsonyabb beosztásokban, kényszernyugdíjban, vagy a gulágok valamelyikén. Sztálin nem volt annyira ostoba, hogy a nem kompromittálódott, csak potenciálisan veszélyes katonai vezetőket mind kinyírja.

Emellett az is egy nem megkerülhető tény, hogy az oroszokat még soha senki nem győzte le, s ez egy nemzet kollektív tudatában sokkal nagyobb elszántságot és lelkierőt tud adni a haza veszélyeztetése idején, mint egy többszörös háború-vesztes népnél.

[Szerkesztve]

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Köszönöm szépen Igyexem kifishelni az érdekesebb témákat

Aki csak a lábával siet, hibázik.

''Emellett az is egy nem megkerülhető tény, hogy az oroszokat még soha senki nem győzte le, s ez egy nemzet kollektív tudatában sokkal nagyobb elszántságot és lelkierőt tud adni a haza veszélyeztetése idején, mint egy többszörös háború-vesztes népnél.''

Ez igaz. De az is, hogy a 2.vh-ban Sztálingrádig a németeket sem győzte le senki.

Két megjegyzés.
A koncentrációs tábor helyett inkább munkatábor lenne a megfelelő szó. Attól függetlenül, hogy sokakat halálra dolgoztattak, vagy meghaltak az éhség, a hideg, járványok stb. miatt.

Másrészt, az kétségtelen, hogy Zsukov kiváló katonai stratéga és hadvezér volt, azonban a saját katonáira is csak céljának eléréséhez való eszközként tekintett. Ha jól emlékszem tőle származik az idézet, miszerint ''Az aknamező megtisztításának legjobb módja, ha egy gyalogsági szakasz átmenetel rajta'' (vagy valahogy így). Az embereihez való effajta hozzáállása miatt nagyot csökkent a szememben.

''Zsukov kiváló katonai stratéga és hadvezér volt, azonban a saját katonáira is csak céljának eléréséhez való eszközként tekintett.''

Egy hadvezérnek sajnos bizonyos értelemben a saját embereivel szemben is könyörtelennek kell lennie, máskülönben nem lehet csatát nyerni. Ez a háború dialektikája. A győzelem mindig halál árán valósul meg. Minél nagyobb egy győzelem, annál több áldozat kell a megszerzéséhez. Persze ez az áldozat nemcsak emberek elpusztulását, hanem mást is jelent, de előbbi szükségszerű velejárója a hadműveleti tervezésnek

Zsukov lehet, hogy büntetőszázadokat meneteltetett végig az aknamezőkön, de pl. a magyar alakulatok nem is egyszer munkaszolgálatosokkal csinálták meg ugyanezt.

Kösz a kiigazítást a koncentrációs táborral kapcsolatban , de én tudatosan azért használtam ezt a kifejezést, mert jobban takarja a funkciót: a nemkívánatos egyedek egy helyre való gyűjtése, és ilyen módon a társadalomból való kirekesztése. Ezt a módszert az angolok találták fel a búr háborúban. A gulágok munkatáborok is voltak, de több olyan is működött, amelyik nem az volt, hanem csak a fogvatartás célját szolgálta.



[Szerkesztve]

Aki csak a lábával siet, hibázik.

''Ez igaz. De az is, hogy a 2.vh-ban Sztálingrádig a németeket sem győzte le senki''

Minden nép elmondhatja magáról, hogy egy bizonyos időpontig, vagy csatáig nem győzte le őket senki. De azt, hogy egy népet legalább ezer éve nem gyűrte maga alá egyetlen másik nemzet sem, kevesen mondhatják el magukról.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Földes írását olvastam legutóbb a Barbarossa hadműveletről. Nála Zsukov kissé másabb színekben tündököl. Nem tartom jó katonai vezetőnek azt, aki olyan ''brilliáns'' győzelmeket vív ki, ahol halottainak száma többszörösen meghaladja a legyőzöttét. Védelmi harcban állítólag verhetetlen az orosz katona, illetve a demagógia is sokat adott a morálhoz, de a Szovjetuniót a sár és a fagy mentette meg, illetve az utak hiánya. A gyorsan mozgó páncélos ékek taktikáját is a németek használták profin, nem pedig az oroszok, hiába övék az elmélet. Ők széttagolták és gyalogság mellé osztották be páncélosaikat, csak a vesztett csaták sorozata után tértek (vissza) ehhez a működő taktikához. A Generalisszimusz és Adolf is hoztak nagyon rossz döntéseket; ebben Adolf volt a ''jobb''. Ha nem korlátozza a katonai vezetők hatalmát, talán még a tél és túlerő ellenére is lenyomják az oroszokat. Több olyan német tiszt és katonai ász van, aki harctéri legendává vált, mint amennyi orosz. Ők katonák voltak - sok közülük kifejezetten náci ellenes.
Zsukov nem tehetséges volt, hanem elszánt és őrült. Még a náci rezsimhez hű katonai vezetők sem bántak úgy saját népükkel és katonáikkal, mint ő. Ha az eszköz nem számít, könnyű eredményt elérni...

Én a magam részéről ezt a véleményedet inkább nem minősíteném. Inkább azt tanácsolom, hogy tanulmányozd a hadtörténelmet, és ne a népszerű irodalom szintjén, melynek művelői gyakran nem többek, mint szellemi parvenük.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Biztos vagyok benne, hogy te mélyebbre ástál ebben. Amit én olvastam eddig, az alapján ez a kép alakult ki.

A legtöbb szovjet hadvezér megítélésére ráveti az árnyékát a a hatalmas anyagi és emberi veszteség. Ez nyugati szemmel talán furcsa, de náluk sosem volt téma. Évszázadok alatt kialalkult és megszokottá vált az a vezetői meggyőződés, hogy a cél érdékeben minden és mindenki feláldozható, amíg van mit feláldozni.
Mellesleg a Wikipedia idevágó cikke ([link]) szerint ''alig'' egy millióval több embert vesztettek, mint a németek és csatlósaik a Keleti-fronton.

''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

Vfo7, írtam egy különvéleményt ehhez a bejegyzéshez, először ide akartam, de hosszú lett, szóval ment a blogomba, itt megtalálod: [link]
Legnagyobbrészt egyetértek, de Zsukov szerintem nem volt kivételesen jó parancsnok. Vagy a jó marsallnak van szerencséje.

"Now all the stars have gone / faded into cracks of dawn"

A hadászatban általános alapelv az, hogy szárazföldi hadműveleteknél minimum 2:1-es, vagy 3:1-es fölénnyel van esély a győzelemre, ha én támadok. A védők minden esetben előnyösebb helyzetben vannak, mint a támadók, és statisztikai átlagban az is bizonyítható, hogy még egy visszavonulással végződő sikertelen védelmi hadművelet is kevesebb áldozattal jár a saját oldalon, mint a támadók részéről. Ha a védőknek jól kiépített állásrendszerük, páncélelhárító körleteik és megfelelő felderítésük van, csak és kizárólag élőerő- és hadianyag-túlsúllyal lehet velük szemben sikert elérni. Ez egyértelműen sokkal több áldozattal jár a támadók részéről - feltéve, ha valamilyen területen nincs abszolút és elsöprő fölényük, mint pl. a Csendes-óceánon 43-tól az amerikai légierőnek. Ez az oroszoknak nem adatott meg, mert nem volt hadászati bombázó-haderejük.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Köszi az írásodat, elolvastam.

Nem reagálnék hosszan, csak néhány megjegyzés:
1) A II. magyar hadseregnek a Donnál nem volt mélységben tagolt védelme, tehát viszonylag könnyű volt áttörni.
2) Ahogy az előző beírásomban is kifejtettem: a támadó mindig nagyobb veszteségeket szenved, mint a védő, ha utóbbinak van kiépített állásrendszere, és nagyjából fel tud készülni. Ez a Donnál sem volt másképp.
3) Nem szabad a sztálingrádi csata időszakát direktben összevetni a nyári hadjárattal, mert 1943 jan-februárban a német hadművészet még abszolút csúcson volt, az oroszok meg éppenhogy csak megízlelték a nagyobb győzelmek ízét. Ez mindkét oldal hadműveleti tervezőinek kreativitására is kihatott, hiszen azt is emberek csinálják. Ezért ''szálltak el'' úgymond az oroszok, amikor Sztálingrád után a Dnyeperig akartak előretörni, és ezért tudta Manstein egy taktikai visszavonulás után visszafoglalni Harkovot. Viszont 43 nyarára fordult a kocka, és a szovjet hadművészet nagyjából beérte a Wehrmachtét, amit a tényleg nagyon okosan megtervezett kurszki védelmi hadművelet is bizonyított.

4) Amikor több százezer embert, és sokezer harcjárművet, logisztikát, utánszállítást, stb. kell egy támadás előtt koordinálni, az csak és kizárólag precíz vezérkari munkával lehetséges, mely felmérve a lehetőségeket, előre szokott számolni a várható veszteségekkel is. Ezt tudták az oroszok és a németek is, és így is csinálták. Vagyis az oroszok nem egyszerűen nekiugrottak a magyaroknak a Donnál, hanem igyekeztek mindent pontosan megtervezni.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Azért az irással kapcsolatban egy pár dologgal vitába szállnék: a Kurszki győzelem nem az oroszok érdeme, hanem a németek balfaszoskodásának eredménye. Ugye, ott arra ment ki a játék, h a német vonalakba ék alakban benyúló orosz részt átvágják, és igy az ékben rekedt orosz csapatok megadásra kényszerültek volna. ezt meg is tudták volna csinálni, csak a hadmüvelet közepén átvezényelték a csapatok jelentős részét a nyugati frontra, ami a 2. világháború egyik legnagyobb katonai baklövése volt szerintem.

Sztálingrád: szintén német baklövés a köbön. Azért a Zsukov által megszervezett védelem nem lehetett olyan tökéletes, igyis többszörös veszteségük volt a németekhez képest. A gond az, hogy az egész Sztálingrádi csata úgy ahogy van, egy szükségtelen mészárlás volt, nemes egyszerüséggel körbe kellett volna zárnia a németeknek, és várni...

Same rules apply!

1) A kurszki csatával kapcsolatban a szovjeteknek részletes hírszerzési információi voltak a hadműveleti tervekről, ezért volt idejük felkészülni. A svájci központú orosz hírszerző hálózat német vezérkari körökből szerezte az infókat. Olvasd el pl. Radó Sándor: Dóra jelenti c. könyvét. Az oroszok már a német előkészületek idején jó előre mélységben tagolt védelmi rendszert építettek ki, amit gyakorlatilag lehetetlen volt áttörni a minimálisan szükséges 2:1-es erőfölény híján a Wehrmacht részéről.
A franciaországi csapatokból több hadosztályt az előkészületek során vezényeltek a keleti frontra, a hadműveleti terv részeként. Nézz utána a levéltárban: ''Kriegstagebuch der deutschen Wehrmacht''

2) A sztálingrádi bekerítő hadműveletet 42 november elején kezdték az oroszok tervezni, amikor világossá vált, hogy a német támadás szárnyait gyengébb szövetséges (magyar, olasz, román, spanyol) csapatok biztosítják, melyeket könnyebb legyűrni, és kijutni a 6. tábori és a IV. páncélos hadsereg hadműveleti mélységébe, ami sikerült is. Ez a németek részéről nem baklövés volt, hanem egyszerűen nem rendelkeztek elég haderővel a sztálingrádi és a kaukázusi offenzíva egyszerre történő végrehajtásához, és a szárnyaik biztosításához. Az igazi német hadászati baklövés az volt, hogy augusztus-szeptemberben megváltoztatták a hadműveleti terveket, és más főcsapás-irányokat szabtak meg a Wehrmachtnak. Eredetileg ugyanis Sztálingrád csak mellékirány volt, a főcsapás az olajban gazdag Kaukázus lett volna, majd utána kijutás a Közel-Keletre és az egyesülés Rommellel.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Bocs, arra nem válaszoltam, hogy a kurszki csata idején a németek a keleti frontról nem elvezényeltek csapatokat Franciaországba, hanem egyenesen Nyugatról helyeztek át hadosztályokat a kurszki ívhez.

De ha neked erről más információd van, nevezd meg a forrást.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Szerintem ő arra gondol, hogy közvetlenül a csata után irányítottak át több német egységet Olaszországba, miután július 9-én megtörtént a szicíliai partaszállás.

''Ugye, ott arra ment ki a játék, h a német vonalakba ék alakban benyúló orosz részt átvágják, és igy az ékben rekedt orosz csapatok megadásra kényszerültek volna. ezt meg is tudták volna csinálni, csak a hadmüvelet közepén átvezényelték a csapatok jelentős részét a nyugati frontra...''

Már nem emlékszem pontosan ki is tervezte meg a kurszki támadást (talán Zeitzler?), de az biztos, hogy egy a harkovi ''csodához'' hasonló tervet dolgozott ki. Amely szerint kezdetben szándékosan átengedtek volna bizonyos területeket a szovjeteknek (taktikai visszavonulás), majd ha már az ellenséges vonalak eléggé megnyúltak gyors ellentámadásba mentek volna át. Hitler, aki nem volt tisztában a stratégiai visszavonulás fogalmával kizárólag a Kurszk elleni támadást hagyta jóvá. A szovjetek pedig, mivel tudtak a németek tervéről nagyon jól kiépített tagolt védelmi rendszert képeztek rengeteg katonával és hadianyaggal. Ezek után pedig tudjuk mitörtént.

''A gond az, hogy az egész Sztálingrádi csata úgy ahogy van, egy szükségtelen mészárlás volt, nemes egyszerüséggel körbe kellett volna zárnia a németeknek, és várni...''

Önmagában azzal, hogy egy várost körülzárnak, és ''megpróbálják kiéheztetni'', nem lehet győzelmet elérni. Leningrád ezt nagyon jól példázza. Még a kannibalizmus is megjelent, de akkor sem adták meg magukat.

Úgy látom, nincs nagy véleménykülönbség köztünk Bár ezt eddig is így láttam.

''2) Ahogy az előző beírásomban is kifejtettem: a támadó mindig nagyobb veszteségeket szenved, mint a védő, ha utóbbinak van kiépített állásrendszere, és nagyjából fel tud készülni. Ez a Donnál sem volt másképp.''

Kurszknál meg pont másképp volt - éppen erre az ellentétre utaltam. Von Manstein visszaemlékezéseiben is szerepel utalás arra, hogy az oroszoknak Kurszk nagyon sokba került harcászatilag, csak ''ki tudták fizetni az árát''. Így kijött stratégiailag döntetlenre, sőt hosszútávon szemlélve az oroszok nyertek. Amellett, hogy a védők kb. négyszer annyi tankot és rohamlöveget veszítettek, a kiépített (sőt, célzottan megerősített) állások ellenére. És ezt úgy, hogy nem volt meglepetés, sőt elég sok hibát is elkövetett a német hadvezetés.

Ami meg az átvezényléseket illeti, tudomásom szerint a támadás leállítása után is csak egy magasabb egységet, az 1. SS páncélost (nem emlékszem, hogy akkor éppen mi volt, hadosztály vagy hadtest, emlegetik így is, úgy is) szállították át az olasz hadszíntérre.

"Now all the stars have gone / faded into cracks of dawn"

Azért szerintem ez az alapelv az orosz hadászatra vonatkozik.
A németek például támadási alapelvnek azt tartották, hogy összpontostított, felsőbbrendű fegyverzettel és kiképzéssel rendelkező csapatoknak kell az áttörést kierőszakolniuk, amit majd a többiek fejlesztenek tovább. Persze a szovjeteknek nemigazán voltak ilyen csapataik, leszámítva talán egy-két gárdahadosztályt. A franciaországi hadjárat tökéletes példa arra, hogyan lehet hasonló létszámú haderőt legyőzni. Az oroszoknak nem voltak ennyire kifinomult hadigépezetük. A legegyszerűbb, legbrutálisabb utat választották, amit a háborúban csak ők tudtak sikerre vinni. Bármely más ország próbálkozott volna hasonló stratégiával, valószínűleg belebukott volna. Nekik viszont meg voltak hozzá awz erőforrásaik és az ideológiájuk.

''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

Szia

Kurszknál a németeknek nem volt meg a győzelemhez szükséges harcászati túlsúlyuk, a mélyen tagolt orosz védelem miatt, így csak egyes helyeken voltak képesek helyi fölényt biztosítani. Az eredeti elképzelésük is az volt, hogy északon és délen egy-egy mély betörést elérve, bekerítő és átkaroló hadmozdulatokkal felszámolják a saját frontvonal beszögellését. Frontális támadáshoz már nem volt elég erejük. Az orosz hírszerzés tudta, hogy lesz támadás, ezért építette ki időben a védelmet. Az, hogy a szovjetek nagy veszteségeket szenvedtek, részben a két hadsereg és vezérkaraik morálja közötti különbségnek, részben pedig az orosz taktikai vezetés meglévő hibáinak tudható be. A németek még mindig úgy gondolták, hogy a keleti háború megnyerhető, az oroszok pedig még mindig a tanulás fázisában voltak, persze Sztálingrád óta már nagyságrenddel okosabbak és bátrabbak lettek. De a német taktikai fölény még mindig érvényesült, pl. a prohorovkai páncéloscsatában a német harckocsik fölénye egyértelmű volt, és a harcvezetést is rugalmasabban csinálták, mert minden páncélosukban volt rádió. Az orosz tankok - bár a T-34-es fölényben volt a PZ-IV-essel szemben - nem rendelkeztek rádióval, csak a szakaszparancsnoki harckocsik. Ez harcászati szinten óriási hátrány volt, mert pl. nagyon lelassította a szükségessé váló helyi átcsoportosításokat. Így hiába voltak nagyjából pariban a tankok számában, a vezetési és taktikai előny a németek oldalán volt. A veszteségek teljes pótlására viszont már nem volt módjuk, s ezért a német páncélos fegyvernem a háború végéig már nem tudott magához térni.

Az is megérdemel egy külön elemzést, hogy miért járt annyi áldozattal az oroszok részéről a keleti háború, de az biztos, hogy néhány sablonos mondattal nem lehet megfejteni a kérdést.

Egyébként a kurszki csata valójában nem egy bizonyos időpontban ért véget, hanem egy hetekig hullámzó összecsapás-sorozat volt, amit egy hadműveleti szünetté szelídült, és ahogy írod is, az OKH néhány alakulatot elvezényelt Olaszországba, mert ott időközben partraszálltak a szövetségesek.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

''Így hiába voltak nagyjából pariban a tankok számában, a vezetési és taktikai előny a németek oldalán volt.''

Pariban? Ez nem tudom mit jelent. De Prokhorovkánál kb 850 tank csapott össze, és ebből kb 250 volt német és 600 orosz.

A német taktikát is az oroszok találták ki. Pl. Zsukov a Halhin-Golnál alkalmazta először a fegyvernemek együttműködésén alapuló, keskeny frontszakaszon végrehajtott, helyi túlsúlyt képező harcvezetést, sikerrel. De ez csak jólképzett, egymással szorosan együttműködő alakulatokkal volt lehetséges. Megjegyzem, hogy a két világháború között Kazanyban közös német-orosz páncéloskiképző-iskola működött, ahol tanított Tuhacsevszkij, és pl. Guderian is a vendégelőadók között volt. Deruluft néven pedig közös német-orosz légitársaság működött. A két ország az I. vh. után külpolitikai szinten egymásra volt utalva: a németek elszigeteltek voltak, mert elvesztették a háborút, az oroszok mert kitört náluk a kommunizmus. Ez egy közös gazdasági-katonai együttműködést eredményezett, kiváltképpen azért, mert pl. Lenin 1917-ben nagyrészt német pénzen jutott hatalomra, ugyanis megígérte a német vezetésnek, hogy ha ő jut hatalomra, különbékét köt Németországgal. Megtörtént.

Az orosz taktika- éppúgy, mint a német, a saját nemzet képességein és kapacitásain alapult. Németország egy civilizált ipari nagyhatalom volt, a Szovjetunió meg egy félfeudális, sokmilliós analfabéta népességgel bíró ország, hatalmas embertartalékokkal. A német hadművészet már a XIX.sz-ban is a katonák egyéni, kreatív és invenciózus tevékenységén alapult, mert a többség rendelkezett elég tanultsággal ahhoz, hogy adott helyzetben ne parancsra várjon, hanem maga válassza ki az optimális megoldást.
De ehhez négyszáz év civilizáltság kell.
Ezzel szemben az oroszok többsége - kivéve a nagyvárosokból való katonákat - nem volt ennyire civilizált, ráadásul a cári, később meg a sztálini rendszer a parancsuralmon alapult, kevés kezdeményezési lehetőséget biztosítva az egyénnek. Ezért az orosz katonák egyéni szinten nem voltak annyira kreatívak egy váratlan harchelyzetben, mint a németek. Ebből egyenesen következik pl. azonos jellegű harcfeledat megoldása esetén, németek és oroszok esetében, utóbbiaknál az áldozatok nagyobb száma is. Nyilván az orosz harceljárások is ezen emberi-képzettségbeli jellemzők figyelembevételével készültek, hiszen emberek hajtották végre a feladatokat.

Ha meg mégjobban belemegyünk ennek elemzésébe, egyre jobban kiderül, hogy az itt is olvasható sablonos és egyszerűsítő magyarázatok egyre kevésbé állják meg a helyüket.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Nem ''Prokhorovkánál'', hanem ''Prohorovkánál''. Az idegen nyelvű helységneveknek van egy ún. ''hivatalos'' magyar fonetikus átírása. Bocs.

A pari azt jelenti, hogy paritás, azaz egyenlőség számban, vagy képességben. A németek harcászati fölényét az orosz létszámfölény ellensúlyozta. Ezért voltak ''pariban'' Ami a számokat illeti, most nincs időm utánanézni a pontos adatoknak. A csata végeredménye viszont tudjuk, hogy a német páncélos fegyvernem végleges megroppanása volt, ahogy azt a későbbi események is bizonyították.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Nem akartam leegyszerűsíteni a dolgot.
Pontosan arra szerettem volna rávilágítani, hogy nem lehet általánosságban elintézni a győztes támadáshoz szükséges kritériumokat.
A különböző fegyvernemeket kombinálva (tudtommal) 1918. augusztus 8-án, Amiens-nél vetette be az Antant.

''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

Önmagában azzal, hogy egy várost körülzárnak, és ''megpróbálják kiéheztetni'', nem lehet győzelmet elérni. Leningrád ezt nagyon jól példázza. Még a kannibalizmus is megjelent, de akkor sem adták meg magukat. Nem is muszáj megadni magukat, bőven elég, ha egy, a végsőkig kimerült, már-már szó szerint önmagát felemésztő védősereget kell megostromolni egy teljes utánpótlással ellátott friss helyett.

Same rules apply!

Üdv!

Én akkor is sokallom a védők négyszer akkora veszteségét, ebből aligha engedek Ami meg a többit illeti, még mindig csak egyetérteni tudok

"Now all the stars have gone / faded into cracks of dawn"

A kreativitás hiánya mellett, (szerintem nem csak az hiányzott) kellett volna még a döntés utáni felelősség vállalása is - ahogy te is érintetted. Ami sok esetben hiányzott, pl. egy váratlanul jól sikerült támadást sokszor azért nem tudtak kihasználni az oroszok (illetve szovjetek), mert a vezénylő tiszt nem kapott további utasításokat ''fentről''. Mondjuk megérthető a bizonytalankodás, mert a parancsnok leváltása a ruszkiknál akkoriban nem csak azt jelentette, hogy nem te vezeted tovább a hadosztályt, hanem egyből beutaló is volt valamelyik szibériai üdülőhelyre, vagy repülőjegy a túlvilágra...

"Now all the stars have gone / faded into cracks of dawn"

Ha elkezdjük bogozni ezt a csomót, elég messzire lehet jutni. Szerintem mind a német, mind a szovjet katonai vezetésre rányomta a bélyegét, hogy egy autokrata és diktatórikus rendszer állt mögöttük. Tudjuk, hogy Hitler már 1941-től kezdve mennyi ostobaságot követett el a vezetésbe való beavatkozásaival, és az is ismert, hogy a keleti háború első éveiben Sztálin is milyen szarvashibákat követett el. Kettejük között az a különbség, hogy amikor a SZU vesztésre állt, Sztálin gyorsan tudott váltani, és igyekezett már nem a párthű, de inkompetens vezetőket előtérbe tolni, hanem lehetőleg hozzáértő tisztekre cserélte le a vezetést. Hitler a fordított utat követte, az eredmény ismert. Egyébként természetesen egyetértek veled.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

''Pontosan arra szerettem volna rávilágítani, hogy nem lehet általánosságban elintézni a győztes támadáshoz szükséges kritériumokat.''

Persze, ez természetesen így van. Ugyanakkor a hadiakadémiákon tanítják azokat az általános alapelveket is, melyek minden hadművelet legkisebb közös többszörösét jelentik Ide tartoznak a súlypontképzés és a helyi erőfölény alapelvei.

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Az 1943 utáni nagy szovjet offenzívában szerintem pontosan az az egyik legszebb elem, hogy a frontvonal minden pontján sikerült túlsúlyt képezniük. Így a németek nem tudtak igazándiból hova kapni.

''Hand of fate is moving, and the finger points to You...''

Ez létszám és fegyverzet kérdése

Aki csak a lábával siet, hibázik.

Jó lenne, ha Izraelről még többet írnál! Pls! Engem főleg a Bibliai időszak érdekelne, de a mai is jöhet... Előre is THX!

IN GOD WE TRUST!

Ezt egy orosz fórumozó egy másik fórumon kikérte magának, és szellemesen csak annyit mondott, a ''nyugati'' nemzetek, akik kitalálták a verduni vérszivattyút, ne mások szemében keressék a szálkát... [link]

Zsukov kontra aknamező és géppuska: ez a kijelentés arra vonatkozott, hogy harcban áttörni egy aknamezőn ugyanakkora veszteséggel lehet, mint ha az ellenség hagyományos módon védené az állást. Pl. itt beszélgetnek róla: [link] Ha van idő, nyilván felszedik az aknamezőt...

Amúgy érdemes lenne elgondolkodni azon, akik szerint az oroszok agy nélkül nekihajtották a népet a német csapatoknak: szerintetek a német vereség oka tényleg csak az volt, hogy a németek nem tudtak elég golyót önteni