Büszke vagyok arra hogy én képviseltem a katonai mentalitás ellenpontját. Nem próbáltam múltbéli sérelmeket nálam később bevonuló szerencsétleneken megtorolni, ultrázni, szivatni őket... Amikor megérkeztek az újoncok, a századpk kifejtette nekem hogy tizedes, vigye le az újoncokat az alakulótérhez gyakorlatozni. Rendben, legyen. Ez a parancs nem volt valami specifikus, szóval összetereltem a népet, elmasíroztunk az alakuló melletti kazánház jellegű építmény mögé, szakasz állj! Nézegettek hogy most mi lesz, aztán kiadtam hogy ''Füvön heverészést megkezd!'' Valamiért mindenki az én körletemben akart lenni, nem is értem.

A legszebb az volt hogy volt egy hegytetőn levő adótoronnyal felruházott állomás amit 24 órás szolgálatban kellett őrizgetni, és minden reggel telefonon bejelentkezni az ÜTI-nek. Mindenki elég karótnyelt módon csinálta, én meg felhívom a tagot, ''Jó reggelt, Őrnagy úr, hogy van? A 7-esből hívom, minden remek!'' Ő meg erre olyasmiket felelt hogy ''Kiváló, szép napot katona!''

Ahogy Bambano is írta, minél magasabb rangban volt valaki, annál normálisabb ember volt, szóval ''félni'' csak az ostoba őrmesterektől meg társaiktol kellett. Tetszik a sorozatod, mosolyt csalnak az arcomra ezek a megnevezések és rövidítések, főleg a gulyáságyú.

https://enginedesigns.net