Így van családtag, legyen akármilyen fajtájú is!
Mi most két kiscicát nevelünk. Padlásbontás volt a disznóólaknál, aztán találtunk két macsekot... Szemük nyitva volt, úgyhogy kb 10-14 naposak lehettek.
Na beraktak őket egy dobozba tettem alájük friss szénát, feltettem őket egy másik padlásra. A nyávogásból, majd rájön az anyjuk, hogy hol vannak a fiai.
Nos 1 nap után keserves nyávogást hallottam. Felmentem a padlásra. Hát csak az egyik macska volt ott a másikat elvitte az anyja. Király. Fogtam egy fecskendőt, melegítettem egy kis originál tehéntejet, aztán cumiztatás. Két óránként...
Vártam, hogy jöjjön az anyja. Nem jött. Na 3 napig ez ment, aztán lehoztam. A szobánkban jól elvolt, két óránként, majd később 3-4 óránként etetés. Szerencsére az éjszaka kevés kivételtől eltekintve nyugodtan telt.
Telt múlt az idő, megint kesetves nyávogás jön a padlásról... Hát az a nyomorult féreg anyamacska visszahozta a másikat is. Azt is lehoztam. Úgyhogy etetem őket, mostmár lassan elfogadják a junior Whiskast. Sokat játszanak, ha itt vagyok a gépnél akkor a lábfejemen alszanak. Nagyon szeretjük őket, nem adnám oda őket semmiért 
(Csak egy megjegyzés: Természetesen nem akartam beleavatkozni a természet rendjébe, nem akartam minden áron macskát, de valószínű első ellése lehetett a macskának, azért nem fordított még elég figyelmet a fiaira. Amikor felraktam a padlásra a dobozt a macsekokkal, raktam az anyának is kaját, de a fiával nem törődött, csak megette az ételt és ment is. Ja és a ''vicces'' az egészben, hogy pisilni és kakikni sem tudott, amit először lehoztam. Nekem kellett dörzsölgetni, hogy megkönnyebüljön... mire erre rájöttem ahhh. )
A macsekokat meg szeressük.
1nek meg átharapták a torkát 
