''Lassan a válások száma utoléri az esküvőkét.''

Már több válás van Magyarországon, mint esküvő. Ugyanez vonatkozik a nyugati ''civilizációra''.

Mi az oka? Nézz körül, fogyasztói társadalomban vagyunk. Még a média is azt súlykolja beléd, hogy soha ne legyél elégedett, mindig többet akarj, mindig legyen minden úgy, ahogy szeretnéd, csak te számítasz... az egész még önzőbbé tesz minket, ha bedőlünk.
Ebből egyenes út vezet a megromlott kapcsolatokhoz, majd a váláshoz.

Még valami. Senki sem úgy házasodik, hogy el akar majd válni. De aztán jönnek a csalódások, a konfliktusok (mert ilyenek még a legjobb kapcsolatban is vannak!), mindkét fél azt gondolja, hogy neki van igaza, és az ő akaratának kell érvényesülnie (lásd média), és elindulnak a lejtőn.

Ugyancsak a média az oka annak, hogy divattá vált a ''szingli'' életmód, hiszen így nem kell senkihez alkalmazkodni, az illető mindig azt tehet, amihez kedve van. Hasonló okai vannak annak is, hogy a férfiak nem akarnak megházasodni, egyszerűen túl gyávává válnak ahhoz, hogy felelősséget vállaljanak a családjukért.

Szép, új világ...

[Szerkesztve]

***

Lejárt az időlimitem...

Az előző hozzászólásomat olvasva, most sokan azt gondolják, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok a médiának.

Nos, a médiának óriási hatalma van, és óriási mértékben befolyásolja a gondolatainkat és a cseledeteinket. Ha nem így lenne, nem lennének reklámok.

És persze hiba lenne mindent a médiára kenni, hiszen csak azért lehet ránk ilyen nagy hatással, mert az emberi természet magában hordozza a folytonos elégedetlenkedést, Legyen bármekkora vagyonunk, az sosem elég.

***

szerintem csak annyiról van szó, hogy már varázstalanítva lett a házasság fogalma (is). Egyre többen látják úgy, hogy csak egy papír, egyre többen érzik úgy, hogy mégis mi köze van az államnak, egy hivatalnak, pláne egy templom nevű bábszínháznak ahhoz, hogy én, le e akarom élni valakivel az egészet. Szerintem a házasság azért van még egyálatalán életben, mert a lányokba kultúrálisan eléggé bele van nevelve, hogy ez egy olyami amit ki kell pipálniuk az életben, ha boldogok akanak lenni. Ezért ha az ember észre veszi a párján, hogy neki ez hiányzik, akkor megteszi, amit meg kell tenni.
szerk: csak arra reagáltam, hogy miért kevesebb a házasság

[Szerkesztve]

we all deserve a bit of luck.

alapvető bajt vélek felfedezni abban is, ahogyan az emberek a párválasztáshoz állnak hozzá. ugye a hölgyek előszeretettel hangoztatják, hogy kedves, romantikus, intelligens, törődő férfi kell Nekik. csak hogy belül mégsem erre vágynak, hanem olyan emberre, aki után futni akarnak, akit nem tudnak egyszerüen megkapni, akiért meg kell küzdeni, stb. igy mennek hozzá olyan emberekhez, akik már a kezdetén is minimálisan bunkók velük, később meg méginkább. amint elmúlik a nagy szerelem, indulnak is válni, mert felismerik, hogy mekkora szarba léptek bele. igen, tényleg abba, ilyen szituban tényleg a válás a legmegfelelőbb, csak fasznak kell belemenni?

Same rules apply!

Egyetértek. Annyit tennék hozzá, hogy bár valóban nem úgy házasodnak, hogy már arra készülnek, hogy el fognak válni, de kimondatlanul ott lebeg minden házasság felett, hogy ezért nem kell megküzdeni, megy amíg viszonylag zökkenőmentes, aztán az első komolyabb pardonra gondolkodás nélkül viszlát...

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Módosítanám a mondatot úgy, hogy a minden házasság helyett legyen a házasságok többsége. De igen, komolyan gondolom, lépten-nyomon ezt látom. Természetesen vannak akik nem így állnak hozzá, de egyre kevesebben.

Mellesleg Ollie hozzászólásából véleményem szerint elég jól kivehető, hogy bár a média a forrás, ez nem mentesíti azokat, akik be is dőlnek és felveszik ezeket az ''értékeket'', ezt a viselkedési formát. Így nem magát a médiát hibáztatja (szerintem), hiszen mindig is voltak körülöttünk negatív töltetű források.


[Szerkesztve]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

A megfogalmazásból nekem úgy tűnik, hogy komolyan gondolják... És tudod mit? Az a szomorú helyzet, hogy nagyrészt igazuk is van.
És ha annak is utánagondolsz, hogy a házasságkötésekből hány a második, harmadik házasság, akkor elég szomorú képet kapsz.

"Now all the stars have gone / faded into cracks of dawn"

A blog szerzőjének azt mondom, h nem kell túl sokat dilemmázni. -Ismerek olyat, aki soha nem tudja elkötelezni magát hosszú időre, mert ''nem érzi'', h ez vagy az a személy az ''igazi.'' Sajnos a legvégén minden ember pótolható, így aztán az ideálok hajszolása kilátástalan próbálkozás.
Valóban megkeseríti, akár tudatlanul is, az emberek életét, az a fajta elégedettlenség, amiről ollie ír. Mivel a 'mindent hamar lecserélni újabbra, szebbre, jobbra' szinte életfilozófiája a nyugati világnak, az emberi élet értéke, a kapcsolatok értéke is devalválódik. De ha ezt sikerül felérni ésszel, gyorsan túl lehet lépni a dilemmán.
Konfliktusok minden kapcsoaltban vannak, ha esetleg úgy nő föl a gyerek, h a szülei kezelni is tudják ezeket, akkor tanul is belőle. Tessék őszintén, tiszta lelkiismerettel úgy élni, h ne tegyél olyat a társadnak, ami neked is rossz lenne. És akkor legalább a magad részéről megtettél mindent.

“Don’t shoot, I’m Globish.”

''a média a forrás''

Egeszen konkretan ezzel az allitassal van bajom, ugyanis azt gondolom, hogy nem a media, hanem a tarsadalmi berendezkedes a fo ok, vagyis hogy a gazdasagunk nem a csaladi (mezogazdasagi) vallalkozasra, hanem csaladi kotelekektol fuggetlenul mukodo vallalatokra epul: innentol kezdve - mivel ennek adott a gazdasagi hattere - realis opciova valt az egyedul eles ill. a csalad elhagyasa. (Egyebkent a valasok meglete onmagaban nem baj, vannak olyan helyzetek, amikor tenyleg ez a kevesbe rossz megoldas.)
Tenyleg egyszeru a mediat (mint valami sotetben ugykodo Moriarty professzort) hibaztatni mindenert es kozben valami soha nem volt idill utan vagyodni, de talan produktivabb az, ha a tarsadalomban magaban keressuk a tarsadalmi problemak forrasat.

DRM is theft

A házasság mint oylan eredetileg a nők védelmében lett kitalálva valamikor a történelem kezdetén. Egy várandós nő nagyon kiszolgáltatott volt, szüksége volt (van még ma is) a támogatásra. A férfiaknak nincs ilyen problémája, nem válnak kiszolgáltatottá, ha valakivel összeállnak, lefekszenek. A házasság állami, egyházi kerete tulajdonképpen a párok összetartozását erősítették meg, mintegy kordába tartva a férfiak ösztönös vágyait a nők, a gyermeke, a családok védelmében.
Akik felelősséggel tudnak viselkedni, nyilván unalmasnak találhatják a házassághoz tartozó rituálékat. Valamint a nők mára kellően emancipálódtak ahhoz, h egy gyereket saját maguk is felnevelhessenek, az antibébi tabletták óta opedig tökéletesen uralkodnak is testük felett felett. Ezért is csökken az igény a házasságokra és bomlanak fel egyre könnyebben.

[Szerkesztve]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Szerintem a házasság azért van még egyálatalán életben, mert a lányokba kultúrálisan eléggé bele van nevelve, hogy ez egy olyami amit ki kell pipálniuk az életben, ha boldogok akanak lenni.

Hogy ez mennyire így van Erről van szó. Hiába él el az ember éveket valakivel , egyrészt mindenki a házasságról érdeklődik , másrészt persze főleg a lányokban ott motoszkál az , hogy na mikor lesznek már feleségek...

Talán ha kicsit jobban elfogadnák az együttélést családnk, kvázi házasságnak, és belenevelnék az emebrbe, főleg a lányokba, hogy nicns semmi baj, ha nicns házasság, akkor talán nem lenne meg a frusztráció, és talán annyi válás sem lenne (mert nem lenen az, hogy na már meg kéne nősülni, férjhez menni, blabla).

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Teljesen egyetértek Ollie-val. Ma az emberek többsége úgy él, hogy hazamegy este a meló után, leül a tv elé, megnézi a béna híradót, fókuszt, favoritot, majd a mindent elsöprő Barátok köztöt, amiben fél óráig a teljesen kiélezett konfliktusokat nézi, és érzi, és azt hiszi, hogy az a normális, ha minden apró ügyből, félreértésből, vagy elszólásból óriási ügyet csinál. Pl.: férj annyit mond, hogy nem túl előnyös ez a ruha, a nő meg rögtön felhívja a barátnőnét, miszerint a férjnek már nem is tetszik a feleség. Hülye példa, de talán szemlélteti.

Egy ilyen világban, ahol a ''mindenki hülye, csak én vagyok okos, és csak azért vagyok lecsúszott, mert nem értenek meg a többiek, de nekem van igazam...'' gondolatvilág uralkodik, véleéményem szerint nem elég az, ha csak együtt élünk, egymás mellett, hanem tenni is kell azért, hogy egy kapcsolat ne menjen tönkre. Mondom ezt én, 30 évesen, boldog házasként, gyermekvállalás előtt-alatt.
Hiányzik az emberekből az egymás iránti tisztelet. Ma egy férj úgy tekint a feleségre, mint egy lakótársra, aki (ha szerencséje van) elvégzi a házimunkát.

Szerintem egy házasság akkor működhet, ha megvan az egymás iránti tisztelet, türelem, megértés, elnézés. Megy egy kis gógyi sem árt...

Nem értek egyet. Több válást is láttam családunkon belül (És persze oylat is, aki nem vált el, de lehet jobb lett volna ), és mindenütt próbáltak tenni a megmentéséért de fura módon KIZÁRÓLAG csak a nők .
---------------------------------------------
Ami viszont elfelejtődött , hogy egy kapcsoalt , egy házasság nem harc. A harcnak jó vége sose tud lenni. Egyik munkatársnőm mondta jól: ''Tudni kell, mikor kell hallgatni, és tudni, mikor kell beszélni''. ÉS ez a kapcsolat mindkét tajára igaz. Felesleges küzdeni egymás ellen , abból jó sosem származik. Mert mi jó lesz abból, aha mégis nekem van igazam párommal szemben, ha közben jól összevesztünk? Na ugye , hogy semmi.

----------------------------------------------
Finest : '' De ha ezt sikerül felérni ésszel, gyorsan túl lehet lépni a dilemmán.'' Dehogy lehet. Nemcsak a szebb, jobb, satöbbi miatt tud dilemmázni egy emebr, hanem lehet az is, hogy kishitű, vagy fél . FÉl a felelősségvállalástól,a döntése súlyától: Ne feledd, azért az emberek többsége egyszer akar házasodni , és azért elég sokan úgy vannak vele, hogy egy egéyz életet előre eldönteni? És mi van ha nem úgy jön össze, ha másképp alakul?

[Szerkesztve]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Valószínűleg idősebb korosztály. Én viszont egy olyan helyen dolgozom, ahol 95%-ban 30 alattiak dolgoznak és ezt tapasztalom. Hogy felétek csak a nők tettek érte, szomorú, de én ebből nem általánosítanék. Mert ha igen, akkor azt is kéne mondanom, hogy bizony manapság már ők is ugyanolyan könnyen lépnek a hűtlenség útjára mint ahogy az a férfiakról általánosan elfogadott nézet.

A házasságról annyit, hogy személy szerint azt a nőt, aki számára ez egy kipipálandó dolog, nem venném el soha. Nekem fontos a házasság és minél inkább elkorcsosul ez az egész világ itt körülöttünk, annál inkább az lesz.

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Nem , nem.
20-35 közötti korosztály volt. Igaz felesleges belőle általánosítani. Ahogyan abból is, hogy nem tesznek meg semmit a házasságokért a házastársak, és szinte az első nézeteltérés után szétmennek...

A kipipálandó dologról meg: szinte minden nőben benne van valamennyire, hogy feleség, anya legyen. Na most bár utóbbi lehet házasság nélkül, előbbi nagyon nem... Szóval sok szerencsét , hogy találj olyat, aki x év után nem várja, nem szeretné, hogy feleség lehessen.

A legnagyobb baj tényleg abban lehet, hogy a házasságot ilyen rózsaszín ködös , csodálatos dolognak írják le, tündérmesének, miközben a legjobb esetben is halványrózsaszín. Ezen azt értem, hog yigenis vannak problémák és nehézségek midnen kapcoslatban, és nemcsak jó dolgokból áll egy kapcsolat, de azért választja két ember egymást, mert ezen túl tud emelkedni, és tára a másiknak akkor is, mikor épp hullámvölgy van.
Rózsaszín köd így megmarad az amerikai filmeknek.

[Szerkesztve]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Szerintem kar ennyire ramenni a hivatalos hazassag meg az egyutteles kozti kulonbsegre: statisztikat most lusta vagyok elokeresni, de Mo-n is eleg gyakori (es egyre gyakoribb), hogy ugy elnek eygutt (es vallalnak gyereket) parok, hogy a formalis hazassagkotest elhanyagoljak.
Akik ''belemenekulnek'' a hazassagba, azok inkabb egyszeruen csak a szuloi hazbol mennenek mar v azt akarjak elkerulni, hogy egyedul maradjanak - a hazassagi formalitasokhoz altalaban nem szokott tul sok koze lenni az eseteknek (mondjuk itt csak a sajat tapasztalataimra tudok hivatkozni).

DRM is theft

Mivel a médiát is emberek állítják elő, ezért nincs is olyan messze a kettőnk nézőpontja egymástól, mint ahogy az első látásra tűnik.

***

Beletartozik a belemenekülésbe az, hogy azért házasodnak az emberek , mert így szokás, és ez a kapcsolat köv. foka?

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Most komolyan: szerinted mi az a parkapcsolatot erinto lenyegi kulonbseg akozott, hogy ket ember egyutteleserol van-e anyakonyvi bejegyzes v sem? Ennek a letezese hol tudja megrontani a kapcsolatukat?

DRM is theft

A házasságról annyit, hogy személy szerint azt a nőt, aki számára ez egy kipipálandó dolog, nem venném el soha. Nekem fontos a házasság és minél inkább elkorcsosul ez az egész világ itt körülöttünk, annál inkább az lesz.

Hogy én ezzel mennyire, de mennyire egyetértek

A házasságot aki csak ''papírként'' emlegeti, az tényleg jobb, ha nem köt házasságot, mert nem érett rá. És a magam részéről csak sajnálni tudom azokat, akik mindenféle önámítással és téves ideológiákkal igazolják, hogy nincs szükségük a ''papírra''.


Apró érdekesség képpen elmondanám (mert hihetetlen jó érzés róla beszélni és büszke vagyok rá, és bizony ezt az érzést aki nem házasodik sosem tapasztalja meg), hogy a múlt héten bejelentkeztünk a templomban, tegnap pedig az anyakönyvi hivatalban is. Jövő augusztus második napján 5 szerelemben eltöltött év (és másfél év együttlakás) után egybekelünk a párommal.

Nem a házassággal van a baj, hanem az adott szereplőkkel.
A házasság szép, a házasság jó.

Vérboci

Erdeya:
Gonosz on
Nohát, ezek szerint nálad is kipipálandó dolog a házasság , hiszen mint írod neked is szükséged van a ''papírra '' , arra hogy hivatalosan is egy pár legyetek
Gonosz off

Dabadab: Nemhinném, hogy egy jól működő élettársi kapcsolatot megrontana az, hogy a felek megházasodnak vagy sem. Amiben hátrány lehet a későbbiekben, a gyerekeknél, ott ugyanis akár oviban, akár máshol esetleg gondok adódhatnak abból, hogy a szülők nem házastársak.
Sőt ezzel kapcsolatban anno már volt egy topikom is itt a ph-n : [link]

[Szerkesztve]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

nem, nem, nekem nem a papír kell, az megy a szekrénybe, nekem a kapcsolt áruk kellenek, mint pl.: feleség

Vérboci

Egye fene , bár én ''papíron'' nemcsak a papírt értettem, hanem a járulékos dolgokat is (pl. esküvői szertartás, akkor az , hogy férj -feleségnek mondjátok magatokat).

Tényleg, miért házasodtok? Mi az a plusz, ami most nincs meg, de akkor meglesz (a gyűrűn, a papíron, és a férj-feleség kapcsolaton kívűl)? Szóval mivel több vagy jobb ?

[Szerkesztve]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Hatalmas különbség van házasság és párkapcsolat között. A házasok fogadalmat tesznek, hogy egész életükben együtt lesznek, és szeretni fogják egymást. A párkapcsolatban élők viszont nem. Természetesen nem a papír számít, hanem az elkötelezettség. És az elkötelezettség mindig erősebb a házasságban.

***

És az elkötelezettség mindig erősebb a házasságban.
Ennek egy valós olvasata, hogy neked az elkötelezettséghez kell valami póráz, anélkül nem megy. Ja, bocsánat: nem póráz, papír.

/// Nekünk nem Mohács, de Hofi kell! /// Szíriusziak menjetek haza!!!

Nem vagyok régóta házas, kb. 1 hónapja volt a 10. évfordulónk. Pár gondolatot szeretnék leírni. Tökéletes, veszekedések nélküli házasság (kapcsolat hosszabb távon) nincs. A ''rózsaszín köd'' hamar felszáll, jönnek a problémák. Szerintem érdemesebb, ha kiveszekedi magát az ember, minthogy magában őrlődjön. Nálunk úgy működik, ha valamin fölkapom a vizet, jól beolvasok az asszonynak, aztán félrevonulok, megnyugszom. Ha utólag úgy érzem, hogy nem volt igazam, akkor elnézést kérek. De a dolgot mindenképp megbeszéljük miután lehiggadtunk. Leggyakoribb ütközési pont a gyereknevelés, szerintem túlságosan elkényeztetett (egyes gyerek). Amúgy most érzem igazán, hogy ''társam'' van. Műtétre várok, a porckorongsérvemet fogják műteni, pár hete még menni is alig tudtam. Feleségem aki ideges, fogyott pár kilót, rettenetesen izgul értem. Régebben, már operáltak (epekő), mikor kitoltak a műtőből, ébredeztem, ahányszor felnéztem, ott ült mellettem. Egy napig haza sem ment. Bajban érzi meg igazán az ember, hogy társa van. A szerelem elmúlik pár év után, de a szeretet megmarad. Ez is nagyon erős kapocs két ember között. A bizalom is fontos. Nyugodtan elmegyek dolgozni, nem gondolkodom azon, hogy jaj, mit csinál az asszony. Munkatársaimat látva, nem mindenki ilyen. A házzasság előtt volt több, hosszabb (5 év) kapcsolatom. Saját tapasztalatból azt mondanám, ha az emberben kétségek merülnek fel, hogy a partnerével le tudna élni egy életet, vagy a partner vívódik...akkor kár házasságban gondolkodni. Én öt év után szakítottam a menyasszonyommal, rá tíz hónapjára nős voltam. Megismerkedésünk után kb 3-4 hónappal az ''új'' barátnőm megkérte a kezem, igent mondtam. (Így történt, nem hülyéskedem). Úgy éreztem, ezzel a nővel le tudnám élni az életem, jó volt vele, összeillettünk. Kövezzetek meg, de leírom ami még kikívánkozik: Szerintem nagyon fontos a rendszeres, harmonikus szexuális élet. Nőknek is fontos, bár szerintem nekünk, akiknek egyessel kezdődik a személyi száma, fontosabb. Nah nagyjából ennyi jutott eszembe...

Rosszul látod. Nekem van annyi vér a pucámban, hogy merjek megházasodni.

Mellesleg a házasság napján, elköteleztük magunkat egymás iránt egész életünkre, melyet ki is mondtunk. Ilyennel nem nagyon találkozol egy párkapcsolatnál. Nem véletlen, hogy nem igazán találkozni egy egész életen át tartó párkapcsolattal (nem mondom, hogy nincs ilyen, de én még nem találkoztam ilyenekkel), viszont egész életen át tartó házassággal már annál inkább (bár sajnos ez sem minden házasságra igaz).

De ha te (és a párod) megígéritek egymásnak, hogy egész életetekben kitartotok egymás mellett jóban-rosszban, akkor megemelem a kalapom.

[Szerkesztve]

***

Rohadt sokan mernek megházasodni. A melledet verni majd sok év boldog együttéléssel lehet. Papírral nem.

De ha te (és a párod) megígéritek egymásnak, hogy egész életetekben kitartotok egymás mellett jóban-rosszban
Ígérgessen a fene. Mindketten tudjuk, hogy egymás mellől fogunk kidögleni.

[Szerkesztve]

/// Nekünk nem Mohács, de Hofi kell! /// Szíriusziak menjetek haza!!!

Na az a fogadalom sok esetben annyit is ér. Hogy ígérhet valaki a jövőre bizonyosat? És -pont te beszéltél a válások arányáról - mennyit is ér a fogadott szó? Ha tegyük fel a házasságok 25-40 % -a válással végződik, akkor ezek az emebrek egyáltalán hogy ígérhetnek ilyet, hogy örökké, meg jóban rosszban , meg hasonlók? Hát nem szégyellik magukat? Nem lenne egyszerűbb, ha nem ígérnének semmit? Nem lenne őszintébb ha azt mondanák, veled leszek , amíg az mindkettőnknek jó, és szeretlek , ameddig szeretlek, és kitartok melletted ha valami probléma van , de ha úgy érezzük mindketten , hogy nem tudjuk folytatni , akkor váljunk (és nem a válásra, hanem a szétválásra gondolok ) el szépen, békességben? Nem így lenne igazán tisztességes?

És emlékeim szerint nem azt ígérik, hogy egész életükben szeretik egymást, hanem azt, hogy jóban rosszban kitartanak egymás meleltt. De lehet tévedek.

[Szerkesztve]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Mivel régen(50-60 éve, de még tán 30 éve is) ''bűnös dolog'' volt a vadházasság (tehát élettársi kapcsolat) , így jóhogy nem találkozol egész életen át tartó kapcsolattal, csak házassággal. Valószínűleg minnél elterjedtebb lesz az élettársi kapcsolat, annál több példát fogsz találni erre is.

[Szerkesztve]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Valóban megkeseríti, akár tudatlanul is, az emberek életét, az a fajta elégedettlenség, amiről ollie ír. Mivel a 'mindent hamar lecserélni újabbra, szebbre, jobbra' szinte életfilozófiája a nyugati világnak, az emberi élet értéke, a kapcsolatok értéke is devalválódik. De ha ezt sikerül felérni ésszel, gyorsan túl lehet lépni a dilemmán.

Pont ettől tartok, és félek abban a kapcsolatban amiben benne vagyok, és félek h a párom ebbe bele esik, mert naiv, de nem buta. Itt nem önbizalom hiányról van szó felőlem, csak simán lehet tartani az ilyenektől, hisz a média...ill. társadalmi berend. no igen

üdv

modded

[Szerkesztve]

BRSZK 9.0 - 2024.06.29-30

Érdekes iromány és érdekes hozzászólások.
Sok olyan gondolatot találtam, ami bennem is megfordult év elejény. 1 nap híján 2 hete házas ember vagyok. Valamelyest bennem is és Páromban is benne volt az, hogy ez csak egy papír, de mégsem. Van a papír mögött azért más is...

Egy kollégám kérdezte meg, hogy változott-e valami, hogy összeházasodtunk. Érzésben nemnagyon, 5 éve vagyunk együtt, ~4 éve együtt is élünk, 2-3 hónapja teljesen külön mindenkitől (addig családdal egy házban, de ott is külön ''háztartásban''). Ami változást mégis érzek, azt nem lehet leírni vagy elmondani.

Az 5 év alatt voltak veszekedéseink, vitáink, volt ''otthagyás'', aztán volt lehiggadás, megbeszélés, békülés, stb .

Régebben bele sem tudtam gondolni, hogy házasodjak. Aztán találkoztam valakivel, és minden megváltozott. Nem gondolkodtam egyböl azon, hogy házasodjunk, fiatalon nem ezen gondolkodik egy kapcsolatban az ember. Kell ahhoz idő, hogy az ember tudja, hogy igen! Ő az, akivel szívesen leélném az életem. Ezután már csak a tényleges elhatározás kell.
Kimondani az Igen-t ott akkor abban a pillanatban, egy fura, de jó érzés. Számomra a templomi része jobban tecccet, holott nem vagyok egy templomi emberke. Ott hozzánk szólt a pap, nekünk és rólunk beszélt. Ennek talán az is betudható, hogy jól megismert minket elötte, sőt én még dolgoztam is náluk.

Azt tudom mondani mindenkinek, ha eljön az idő, akkor tudni/érezni fogja.

Nincs határidő, nincs kötelezettség. Gondolkodni a válásos dolgokon az esküvő elött kb. 1 hónappal gondolkodtunk-beszélgettünk utoljára, ezt is inkább azért, mert a családban volt rá példa.

Női szemszögből nem tudom, hogy ki hogyan gondolja, Párom sosem erőltette, hogy vegyem már feleségül. Család azért kérdezgette állandóan, aztán mikor meg elhatároztuk magunkat, akkor meg jött: minek?

Kicsit szétszórtan írtam le a dolgokat

Read only...

Jó, akkor most nézd meg, hogy mekkora a ''válások'' aránya az élettársi kapcsolatoknál. Nagyságrenddel nagyobb, mint a házasságoknál. Ritkán találkozni olyan párokkal, akik már mondjuk legalább 5 éve együtt vannak.

***

Aha , egy rokonom pl. 28 évig élt élettársi viszonyban , majd kb. 5 éve össze házasodtak .
Vajon miért ?
Két szó : biztonság , felelősség
Egy házasságból nem lehet felelőtlenül úgy kisétálni , mint pl. egy barátom a 8 éves élettársi kapcsolattából : bevágta a durcit és másnap délután (a tesójával)elvitték az összes cuccát a barátnőjétől.
Ennyi volt 8 év .
A lány meg faszául ott maradt egyedül a lakás rezsivel/Internet+Kábel előfizuval bútor részlet törlesztéssekkel ...

Na most lehet okoskodni , hogy hülye volt a csaj , mert miért vett fel hitelt , akármit .
Csak a kapcsolat nem arról szól , hogy minden pillanatban azt kell nézni , hogy mivel járok ÉN a legjobban , mert akkor nincs szükség rá . Az ilyenek éljék csak a szinglik életét ...

Így van ! Még ha nem is vagy vallásos , akkor sem mindegy , hogy két ember egymásnak súgva megígéri , hogy szeretni fogják egymást .
Vagy több (több száz!) rokon/ismerős/barát előtt tesz ESKÜT !

A valasi adatok azt mutatjak, hogy tok mindegy.

Egyebkent en a hazassag stabilitasara a media reszerol a legkarosabbnak a romantikus hazassag ideajanak reklamozasat tartom, ugyanis az erzelmek meglehetosen ingatagok es valtozekonyak, pusztan azokra eleg nehez barmi maradandot alapozni - bezzeg a jo kis erdekhazassagok!

DRM is theft

Ha minden 5 éves kapcsolat házasság lenne, akkor ott is nagy lenne a válások aránya.

Mi idén ''ünnepeljük'' a 9. közös évet. Papír nélkül of course. Minap megkérdezték, hogy miért nem házasodtunk össze, a válaszom annyi volt , hogy miért kellett volna? A viszont válasz meg az , hogy miért ne?

Spirit: már hogyne lehetne felelőtlenül kisétálni egy házasságból. Barátnőm férje féléves gyerekkel hagyta ott barátnőmet, és tök egyszerűen hazaköltözött. Barátnőm azt mondta oké, van még egy esély, két hónapot még együtt voltak, de nem ment. Szóval úgy otthagyta a srác mint a pinty , ráadásul kisgyerekkel, a közös kocsit is eladta, és nem a felét, hanem kevesebb pénzt adott vissza a barátnőmnek . Méghogy nem lehet felelőtlenül kisétálni, agyam eldurran.

[Szerkesztve]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Akkor te a kevés kivétel közé tartozol.

***

Ez az ismerősöd az a 40% akiknek nem nem jelent(ett) a házasság semmit ...

Arra gondolsz, hogy rossz házasságban él? Szerintem nagy részüknek válás a vége.

***

Szerintem az legyen az ''ő'' dolguk . Egy szóval sem állítottam , hogy mindenki éretten/megfontoltan köt házasságot

Tévedsz. Nem azokban van a hiba, akik szerint házasságot kell kötni, hanem azokban, akiknek tönkremegy a házasságuk. Mindig könnyebb másban megtalálni a hibát.

A megállapításod második részével nem akarok - és nem is lehet - vitatkozni, csak hogy az emberek túlnyomó többsége nem azért nem házasodik, mert feleslegesnek tartja a papírt, hanem azért, mert fél az elkötelezettségtől. Az előbbit meg kifogásként használja.

[Szerkesztve]

***

Valóban? Ők voltak a legboldogabb pár akiket valaha láttunk, mikor egybekeltek. Kicsit irigykedtem is, milyen tökéletes a kapcsolatuk. Aztán lám mi lett belőle.
Hidd el nagyon is komolyan gondolták az esküvőn a holtodiglant-holtomiglant. Sőt, akarták is a házasságot, meg a gyereket is.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain