"Ez véleményem szerint nagyon nem igaz. A hit, az én értelmezésemben a feltétel, kételkedés és ellenőrzés nélküli elfogadást jelenti. Tudományos eredményt pedig vagy úgy fogad el az ember, hogy belefekteti az előbb említett pár ezer óra munkát és el tudja dönteni, hogy igaz-e az állítás, vagy olyan emberek véleményére hagyatkozik, akik ezt bizonyíthatóan elvégezték helyette. A hitnek itt nincs szerepe."
Engedd meg, hogy ezzel picit vitába szálljak...
Amiről te írsz, az a "hiszékenység"...
A hit a megszerzett ismeret, de nem közvetlen tapasztalati úton - igazolódott tudás, illetve annak elfogadása (az én olvasatomban).

A bibliai Pál apostol ezt a következőképp fogalmazta meg. (ha már feljött a vallásosság...)
Zsidóknak írt levél 11:1 (NWT fordítás)
"A hit a remélt dolgokba vetett megalapozott bizalom, és a nem látható dolgokról való meggyőződés*"
(Lábjegyzet hozzáteszi (utalva a görög szavak jelentésére: „a nem látható dolgok meggyőző bizonyítéka”.

Fizikára lefordítva: ha odafigyeltem a szüleim intésére, láttam a gépeket működni bedugva a konnektorba, és figyeltem az elemi felső-tagozat fizikaóráin, akkor nem kell belenyúlnom a konnektorba, hogy tudjam, hogy áram van benne...
Minden információm és a tudásom közvetett... Vagy elhiszem, amit a tanár mondott... vagy tapasztalati úton meggyőződnöm róla (méréssel... - 100-as szög elég...)

Petőfinek pl.: hónapokig kellett volna magyarázni mi az áram,
Pedig elektronok akkor is léteztek...
Neki "hinnie" kellett volna ebben...
Ma már a neten böngésző 3 évesnek nem kérdés az áram létezése...
És a fizika sem változott meg...