Ilyen sztorik után érzem, nekem mázlim volt, hogy egyrészt gyerekkoromban történt, másrészt apukám egy jó belgyógyász-háziorvoshoz vitt, pedig a gyerekdokihoz tartoztam.
Reggel voltam rosszul, délelőtt a doki mondta, vakbél. Dél körül már kórházban, délután már vittek be a műtőbe, akkor mondták, hogy bocs, még nem én jövök ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
, pontosabban ránézett a sebész a beteghordóra és neki mondta (kötelező gixer) vagy 3 órával később jöttem én, nagyon féltem, de csak annyi maradt meg, hogy teszik rám a maszkot - KO - zörög alattam a kocsi, visznek a kórterembe készen.
Utána egy fájdalmas éjszaka következett, onnantól kezdve az unalom leküzdése egy hétig.
[ Szerkesztve ]
Le az elipszilonos jével, éljen a "j" !!!
