No, sry a késői válaszért, de ezt azért alaposabban végig kellett gondolnom- ahogy te is írod, a kegyetlen őszinteség okán.

Én egyébként is egy kegyetlenül őszinte ember vagyok; akik ennek ellenére is elfogadnak és szeretnek, ők a BARÁTAIM. Ők igen nagy értéket képviselnek a szememben. Úgy is mondhatnám, hogy ők a fő ok, akik miatt az élet jó dolog lesz.

Meg a sok filozofálás, visítás, kirándulás, iszogatás, bulizás, stb. miatt, amelyeket együtt csinál(t)unk.

A felejthetetlen élmények (ezt azért itt hadd ne részletezzem...).

A világ működésének megértése is örömmel tölt el- minél mélyebb a megértés, annál nagyobb az örömöm (mások is érzik így rajtam kívül? ).

Ami bosszant: Leginkább az értelmetlen és alaptalan rosszindulat mások részéről (nem csak felém); az, hogy ezt a gyönyörű és jobb sorsra érdemes országunkat lassan csődeljárásnak vetik alá, és az ezzel párhuzamosan érzett tehetetlen düh; az, hogy anyámékkal meglehetősen nehezen értek szót (ez nem rajtam múlik elsősorban) ; az, hogy sokan iszonyat tudatlanok, és erre még büszkék is; valamint bosszant, hogy kurva nehezen találok magamnak csajt. De ez utóbbi azért már annyira nem, mint régen.

-peace-

u.i.: ha eszembe jut még valami, akkor megírom azt is.

[ Szerkesztve ]

- SOHA ne becsüld alá a hülyeség hatalmát!!! -