én természetemből adódóan kedves vagyok és ezen a téren piszkosul fel tud bosszantani, amikor egy nő ragaszkodik a nehéz cókmókjához, és nem hagyja, hogy segítsek. nem azért akarok segíteni, mert gyenge nőnek gondolom, aki nem boldogul vele, hanem azért, mert szívesen segítek, élvezze az ilyen irányú előjogait. mert igenis vannak. ezt ők sokszor személyes sértésnek veszik, azt hiszik, hogy nem nézzük ki belőlük, hogy tudnak cipelni egy pár kg-s zacsit, táskát, bármit. (hogy csak ennél a példánál maradjak)

nem erőszak a disznótor, tiszta sor, de miért nem volt jó az a divat, hogy megköszönik és örülnek neki, és váltotta ki az, hogy erős nő vagyok, nem kell az előzékenység.

(mostanában pont felvetődött az egyenjogúság kérdése egy este, amiről határozott véleményem van. semmivel nem becsülöm kevesebbre a nőket, vagy egy nő munkáját, hisz pontosan ugyanannyit ér, azonos teljesítményért, azonos juttatás jár, és a szó szerinti értelmezésben ne legyen különbség a jogban, ez evidens és megkérdőjelezhetetlen. de igenis van jó pár dolog, amit a férfiak tudnak elvégezni úgy, ahogy kell, és ez pontosan igaz fordítva is. ma már elmosódnak a határok, amivel alapesetben semmi probléma nincs, ugyanakkor én szeretem a klasszik férfi-nő felállást, ami közel sem egyenlő azzal, hogy a nőt gyengének vagy alárendeltnek könyvelem el.)

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."