"Ne szegény lánynak kelljen cipekedni, vedd át tőle!" Ez az a mondat, amitől falra tudok mászni. Szerencsére a srác akinek mondták, ismer és tudja, hogy meg tudom oldani a dolgokat és majd szólok, ha segítség kell.
Édesanyám meg mindig rám szól, hogy legyek kicsit "lányosabb lány", játsszam el a gyenge nőt, akinek segítség kell... Nah ez pont nem én vagyok -.-
Amit tudok megcsinálok egyedül, ebben semmiféle feminizmus nincs, egyszerűen megszoktam, hogy a sült galamb nem repül a számba, ha akarok valamit, akkor azt nekem kell megcsinálnom. Lehet, hogy elég lenne szépen néznem egyik másik emberkére és megoldódna néha a gondom, de az megint nem én vagyok... szóval ez van. Nem vagyok olyan egyszerű eset.
Volt olyan volt párom, aki egyszerűen úgy fordította le magának ezt a mentalitást, hogy nekem nincs szükségem pasira...
De szükségem van pasira, de nem azért, hogy megoldja helyettem a problémáimat, hanem azért, hogy a társa lehessek.
Vagy ez az egész így hülyeség? Várom a véleményeket 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
