Soraidat olvasva elkezdtek potyogni a könnyeim, nekünk is volt egy dolly-nk egy gyönyörű és okos német juhász, 12 éves korában csípő diszpláziát diagnosztizaltal nála, megtettunk érte mindent anyum meg az előszobába is megagyazott neki pedig kutya soha nem jöhetett és nem is akart bejonni a hazba. A végén en mondtam ki el kell engednunk mert szenved. A csalad minden tagja konnyek között bucsuzott tőle. Nem szenvedett, elaludt végleg, en pedig soha nem felejtem mikor szakadó esőben astam a sírját,és azt sem mikor bele fektettem. O orokre az en kis draga kiskutyám marad, akivel ha el jön az idő ujra talalkozunk. Addig is remélem odafent vidaman kergeti a baranyfelhoket es hűségesen varja a gazdijat.nyugodjanak békében ezek a gyönyörű, és hűséges, négy lábú családtagok.
[ Szerkesztve ]
