Mivel ez egy szakmai portál, esetleg írhatnátok egy cikket a Neptun történetéről.
Kezdve ott, hogy a BME Elméleti Villamosságtan Tanszékén (ahol az alsóéveseknek oktatnak lineáris hálózatokat és rendszereket, tehát úgy alapvetően semmi köze az informatikai témákhoz, programozáshoz) Cséfalvay Klárika tanárnő demonstrátorai kezdek összekalapálni valamit szabadidejükben. Amikor már összegyűlt elég bug, kísérleti jelleggel bevezették a Vegyészkaron, majd a Villanykaron, illetve az egész BME-n.
Akkor még az olyan apróságokra sem figyeltek, hogy a személyazonosításhoz használt Tiris kártyákon figyeljék a read only bitet, tehát egy ajtó mellé lerakott antennával simán másolható volt tetszőleges oktató vagy adminisztrátor kártyája. (Akkoriban ehhez a legszűkebb keresztmetszet még a hordozható számítógép volt.)
A korai Neptun még Citrix terminálokat jelentett, de már akkor is perceket kellett várni, hogy a poolból belépéshez jusson az ember.
És ez folytatódott a továbbiakban is: Mindig úgy vezették be újabb és újabb egyetemekre, úgy raktak bele új modulokat, hogy a rendszer az aktuális terheléssel is túl volt terhelve. Kb. minden egyetemistának ismerős a tárgyválasztás, illetve vizsgajelentkezés körüli lottó, hogy a gép előtt, billentyűzet szétverésével szublimált órák végén mikor sikerül belépni, és hova sikerül jelentkezni.
Ez szülte meg pl. azt az üzletágat is, hogy valaki össze-vissza lefoglalt egy rakás helyet a kis létszámú szemináriumokon, majd térítés ellenében ajánlotta fel ezeket, hogy törli a jelentkezését, és a vevő lecsaphat rá gyorsan.
A tej élet, erő, egészség.