Hú, de lemaradtam! Látom, jó sokan írtak már ide.

Először is köszönöm neked, hogy én lehettem az első, aki elolvashatta ezt az írásodat! Remélem, tudtam picit segíteni!

A témához pedig:
Szerintem jelenleg én vagyok az egyik olyan személy, aki legjobban ismeri az "ilyen fajta" embert (bővebben szerintem nem jellemezném, mert jól leírtad eme "faj" (pardon) tulajdonságait...) és aki átérzi, hogy miken mentél keresztül.
Tudom, hogy az a legszörnyűbb, mikor pont az az ember teszi meg veled ezeket a szörnyűségeket, akihez a legnagyobb reményeket fűzted, akiben a legjobban bíztál, akibe a legtöbbet képzeltél. Ennél fájdalmasabb talán nincs is...
Nem tudom, mit is tanácsolhatnék, hogyan lehet egy ilyen mértékű fájdalmat és csalódást kiheverni, mivel jelenleg még a saját életemet is rendeznem kell, de kívánok hozzá erőt, kitartást, reményt és hitet az újrakezdéshez! Ja, és hogy ne akard Szúnyoglány hibái miatt az összes nőt hibáztatni, hanem képes legyél talán meg ennyi megpróbáltatás után is rátalálni a boldogságra. (akár egy új, sokkal csodálatosabb személyiségű leányzóban... )

Tudom, hogy nem jellemző rád az ilyesmi, de igen csak sokan esnek egy nagymértékű csalódás utána ebbe a hibába, még ha nem is tudatosan...
Én is igyekszem ezt elkerülni és nyitott szemmel járni ezek után, hogy képes legyek még meglátni a szépet és az értéket.

Minden jót kívánok és remélem tudod, hogy mi mindig, minden helyzetben melletted állunk!

[ Szerkesztve ]