Ez mindent, de mindent jellemez a mai társadalmunkban.

Fogyasztoi tarsadalom...

Vedd meg, hasznald, ha mar nem mukodik dobd el, vegyel masikat...

Ambulimax Provider

Hát ez nagyon nagy! Tetszik! Egyszerű de mégis sokat mondó.

Változnak az idők... De ennek tudatában remélem a fogyasztói társadalom sem tart már soká'!

Mentalita'

Nagyon ritka az igazán erős érzelmi kötelék férfi és nő között. A legtöbb párkapcsolat megszokásból tartott évtizedekig. Elnézve ismerősi körömben a kényszerből együtt maradt párokat, extrém mértékű indulat és elfojtott szorongások mérgezik a kapcsolatokat. Jobb elválni mint megőrjíteni egymást.
Szeretem az optimista szemléletet, hogy minden megjavítható, de nincs így.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Ott valaki valamit rosszul csinált. Vagy rosszul választottak, vagy rosszul kezelték a konfliktusokat, vagy rossz elvárásokat támasztottak a kapcsolat iránt.

Hiszem, és tudom hogy az ember páros lény, mindenkinek megvan a maga párja, akit az élet mellé is sodor, kérdés, hogy felismeri-e és meg tudja-e tartani.

Egy élethosszig tartó kapcsolatban mindig vannak hullámvölgyek, ezeket kell tudni kezelni, aminek szerintem két nagyon fontos eszköze van, a nyíltság és az őszinteség. Nyíltani ki kell mondani, amit az ember gondol, nem szabad elfolytani. Lehet ettől kicsit "mediterrán" lesz a kapcsolat, lehet a szomszédok is hallanak néha ezt-azt, de ami kint van, az nem belülről mar. Ha meg elég sok szar felgyűlt, akkor kell egy őszinte beszélgetés, és újra kell osztani a lapokat.

Azt meg felesleges várni, hogy egy élethosszig tartó szerelemben él az ember a párjával, ez az, ami nem igaz. A szerelem, az kb az első pár év, aztán lesz belőle szeretet, majd ragaszkodás, és az utóbbi kettő változó arányú keveréke. Ezzel semmi baj nincs, ennek ez a rendje, az ember akkor is páros lény marad, és ha a párja ott van mellette, akkor már csak egészség legyen, a többi az teljesen részletkérdés.

Annyira bírom az ilyen "bezzeg régen minden tökéletes volt, a mai generáció elbaszott, minden tizenéves szexel, cigizik, piál és füvezik" bejegyzéseket.

[ Szerkesztve ]

u mäd brö? Mi a problémád?

[ Szerkesztve ]

so mad

y?

minden generáció rosszabbnak látja az utána következőt, mert már nem lát bele annak a működésébe.

50 éve is váltak volna el emberek, csak nem volt divat, nem volt szokás, és nem mindig volt lehetőség sem rá.
inkább elviselték egymást még akkor is, ha az egy elviselhetetlen barom volt.

ma a válások száma növekszik, ami az esetleges gyerekek szempontjából rossz, de a párnak jó, mert nem kell a végtelenségig tűrni egy olyan mellett, aki láthatóan nem melléd való.

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Pedig bizony van benne valami! Ha nem is ennyire közhely szerűen ahogy írod, de erősen van benne valami.
Ja, és ezt nem én mondom, a magam ~ 30 évével (úristen már 30? ) , hanem szüleim nagyszüleim és hasonló korú rokonság. Persze nem a piálásra, cigizésre értve.

@Lenry:

"ami az esetleges gyerekek szempontjából rossz, de a párnak jó"

Itt a lényeg. Ha már a kedves szülők a saját életüket elcseszték - a rossz párválasztással - akkor csesszék csak el a gyerekét is - a válással. (persze a szülők, gyerek korától azért függ a dolog)

[ Szerkesztve ]

No-no. Ez, ahol most vagyunk, ez a ló túloldala. Tombol az ego, az E/1 mindenek felett való prioritása, arra kondicionál a környezetben minden, hogy ha valami nem tetszik, dobd el, van ami (aki) jobban kielégíti a vágyaidat, csak te vagy saját magadnak, valósítsd meg önmagad, lépj tovább cserélj.

Cserélj, válts, fogyassz, többet érdemelsz, csak amit te akarsz az számít. Arra ösztönöznek, hogy nem kell vigyázni semmire, nem kell (nem is lehet) megjavítani semmit, vegyél újat, az új mindig jobb, olcsó, divatos, cseréld le.

Ez így nincs jól. Az ember társas lény, természeténél fogva stabil családmodellre törekszik, és ha ez nincs meg, az a viselkedésén, jellemén is meglátszik.

Persze vannak rossz házasságok, rengeteg, sokan meggondolatlanul döntenek, ennek megvannak a '70-es '80-as években gyökerező társadalmi okai, de rá kellene jönni végre, hogy ami van, arra vigyázni kell.

Legyen az tárgy, érzés, vagy párkapcsolat. Mindegy.

ez egyértelműen igaz. de ami korábban volt: az egymáshoz kényszerített élet, a felbonthatatlan házasság, az sem vezet sehová...

nem vagyok szakértő, így nem tudom, hogy mi az az általános pont, ahol a felek azt mondják, hogy legyen vége, de abban biztos vagyok, hogy nagyon sok javítási próbálkozás előzi meg, tehát nem érvényesül azonnal a "dobd ki, vegyél másikat" elv

(#12) Dany007 miért, egy rossz házasság, ahol a gyerek csak a veszekedést látja, az jobb?

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Pontosan. Ezért van ma annyi elbaszott öregember, mert tűrték egymást ki tudja hány éven keresztül, de elmondhatták magukról, hogy ők hűségesek. Hát kösz nem, akkor már inkább a válás.

Én sem tudom a tutit, a házasságnak is nagyon az elején vagyok, de ahogy látok másokat, azt kell mondjam, hogy a jelenlegi véleményem szerint rengetegen nem, vagy rosszul próbálkoznak a javítással.

Csinálnak egy gyereket, vagy kettőt, mert az majd összehoz.
Lenyelik a sérelmeket, mert jobb a békesség.
Keményebbet vágnak vissza, hogy a másik érezze, hogy hogy fáj.
Fogyasztásba menekülnek, apa TV-zik az elérhető legnagyobb laposon, anya Häägen Däzst eszik.
stb.stb.

Én sem tudom a tutit, és rettegek tőle, hogy valami balul sül el, vagy valamit rosszul csinálok, de igyekszem a tőlem telhető legjobbra.

@Jhonny06: ha nem tűnt volna fel, itt nem a válás betiltásáról van szó, hanem arról, hogy törekedni kell a dolgok kijavítására, a türelemre, és arra hogy igyekezni kell jobban csinálni.

[ Szerkesztve ]

Nem az sem jobb. Tapasztalatból tudom.
De ez megint emberi hülyeség. Nem szabad 1,5 évnyi ismeretség után házasodni. Nem szabad 2-3 évnyi házasság után egyből gyereket vállalni. És így tovább.
Jó, most a(z) (év)számok változhatnak. De a lényeg, hogy ezekkel el lehet kerülni, legalábbis minimalizálni lehet a rossz véget érő kapcsolatok esélyét. Ez az elsődleges.

Aztán ha ez megvan, akkor már jóval kisebb a valószínűsége, hogy valami rosszra fordul. De ha mégis, akkor a dolgok többségét meglehet beszélni. Ki lehet egyezni. Ezeket a kompromisszumokat az pár a gyerekvállalásik eltel évek alatt jól megtanulja. Így tovább lehet csökkenteni a válás esélyét. És így tovább. A végén oda lyukadunk ki, hogy ha az ember próbál ésszerűen logikusan gondolni és tervezni egy kapcsolatot akkor aztán tényleg csak extrém esetben van szükség válásra.

Csinálnak egy gyereket, vagy kettőt, mert az majd összehoz.

még az első hozzászólásomba akartam beilleszteni, de végül nem került bele, hogy alapból nem értem azokat a párokat, akik gyereket vállalnak úgy, hogy a kapcsolat láthatóan nem tökéletes.
ide most nem számítanak azok, akiknél "becsúszott" vagy alapból azért házasodtak össze, mert a nő teherbe esett (bár ebből is lehet valami, az én szüleim is így kerültek össze, legalábbis erősen kétlem, hogy édesanyám végzős gimnazistaként mindenáron anya akart volna lenni (én így gyakorlatilag kétszer érettségiztem ), de ők a sok nehézség ellenére azóta is együtt vannak, és úgy látom, hogy szeretik is egymást), csak az általad is említett "Csinálnak egy gyereket, vagy kettőt, mert az majd összehoz" típusra gondolok.

(#18) Dany007 az ember próbál ésszerűen logikusan gondolni
ez az, ami ma nem divat.

[ Szerkesztve ]

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Ebbe sokan beleugrottak. meg ott a sok "besikerült" gyerek is. Tudom, mert most rálátásom volt ezekre a dolgokra, borzasztó sok ilyen van. Rengeteg.

Amit Dany007 mond, azzal értek egyet én is, alap, hogy legalább 3-5 év ismeretség, és legalább 2 év együttlakás. Anélkül nagy lutri.

Van rengeteg kapcsolatot próbáló helyzet is, amibe az ember belefut óhatatlan, és jobb előre felkészülni rá. Ez az ominózus 5 év, ez az első gyerek érkezése utáni időszak, a 7 éves házassági évforduló környéke, a gyerekek iskolás- és kamaszkora, és amikor kirepülnek.

Ehhez ismeret és önismeret kell, hogy az ember le tudja reagálni, és a helyén tudja kezelni ezeket a helyzeteket. Mert jönnek, és problémát okoznak, ez biztos, de ha előre tudod, akkor jól át lehet vészelni (remélem).

[ Szerkesztve ]

Nem tudom melyik görög klasszikus is már megírta, hogy a mai generáció elfajzott...
.. i.e. 500 körül.

i5 10400f | ASUS RTX 3060 Ti 8GB LHR | 16GB DDR4 | Asus TUF VG27AQ | meg egy csomó körítés | Nintendo Switch V2

Ja, ezért próbáltam visszavezetni az emberi tényezőre a dolgot. Én is sokaktól hallottam, hogy gyorsba csináltak egy gyereket és akkor helyrejött a kapcsolat. De szerintem ez csak átmeneti.

Amúgy ha nagyon szétboncolnánk a témát, akkor talán visszalehetne vezetni ezen dolgok egy részét az életkörülményekre is, életszínvonalra. Bár ehhez már statisztikák is kellenek, hogy mondjuk 1000 párból hányan válnak itthon, és hányan mondjuk Német o-ban.

Mert a megélhetési nehézségek is könnyen lehetnek családi veszekedések, nézeteltérések forrása. Gondolok itt olyanra, hogy nincs pénz erre, se arra se amarra... Folyamatosan növekszik mindennek az ára. Fizetés alacsony... Munka kemény, kiszolgáltatott a munkavállaló a munkáltatónak stb... Ez már eleve megalapoz a családban egy általános feszültséget. Alapvetően negatív politikai légkör.

Persze ezeket még mindig meglehet beszélni. Mi is vitáztunk már párszor olyan dolog miatt, ami miatt nem is kellett volna, ha van egy biztos, jó anyagi helyzetünk.

Mert pl apám és nagymamám is sajnál minket. Elmondta, hogy ő úgy látja és úgy tapasztalja, hogy ma sokkal sokkal nehezebb egy fiatal pár indulása, mint mondjuk ezelőtt 20-30 vagy 40 éve. Sokkal nehezebb lakáshoz jutni, nehezebb gyereket nevelni. Igaz választék van mindenből bőségesen, de arányaiban is minden drágább.
Pedig öreganyám megélte a 2. VH-t is.

Szóval, amikor arról van szó - közhelyesen - hogy a régi időkben jobb volt stb... nekem akkor mindig apám tekintete, és hangsúlya jut eszembe, mikor azt mondta, hogy azért nekünk elég kemény, nekik régen sokkal egyszerűbb volt.

És igen, ha megnézzük amikor én olyan 4-5 éves voltam, ők akkor költöztek 1+ félszobás panelba. Akkor volt apám 28-29éves. 4 évre rá elköltöztünk egy 1+ 3 félszobás lakásba. Erre mindössze 100.000 forint hitelt vettek fel, amit kemény 5 évvel utána ki is fizettek. Tehát kb 37-38 évesen volt egy elég nagy saját lakása, berendezve(!), nulla hitellel plusz egy autó szintén nulla hitellel. De addigra már a 2. "nyugati" autónk volt. Az első egy 7 éves Ford Sierra volt még 92'-ben.
És a lényeg, hogy mindezt úgy hozták szüleim, hogy apám "csak" egy egyszerű asztalos, anyám meg egy egyszerű irodai alkalmazott volt mindvégig. Természetesen különösebb szülői segítség nélkül!

Na ez az, amit ma egy fiatal pár nem tudna véghez vinni. 10-12 év alatt megszerezni egy 65-70nm-es lakást, 2 gyerekkel és autóval, nulla hitellel. Úgy, hogy teljesen hétköznapi átlagos munkájuk van.

Miért? Mert ma már nincs állami támogatás. Töredéke sincs annak, ami akkoriban volt. Mi pl ~ 2 éve vettünk lakást. Forint hitelre. Nulla támogatással. Szülők minimálisan segítettek. Berendezésben apám sokat is! Így lakunk egy 1,5 szobás lakásban, gyerekkel. Hitelt 2035-ig fizetni fogjuk! Párom kemény havi 50 ezret kap Gyes-t. Azt próbáljunk megélni belőle. Szocpol már nincs. Állami támogatás nulla. Jobb munkahelyre lehetőség minimális. Fizethetünk majd az óvodáért, a bölcsödéért pluszba. És így tovább.

Tehát igen. Régen jobb volt és összességében könnyebb is. Persze erre jön a repost, hogy a sok állami támogatással meg szocpollal szépen el is adósították az országot. Ami igaz is. De ugyanígy eladósították most is. Az elmúlt 10-15 évben. Annyi különbséggel, hogy most ebből nem éreztünk meg gyakorlatilag semmit. Nem jutottunk könnyebben lakáshoz, nem könnyebb gyereket nevelni... Sőt...

Bocs a hosszú OFF-ért

Egy újabb teljesen felesleges, demagóg, értelmetlen post.

Egyetértek Jhonnyval és Lenryvel..

[ Szerkesztve ]

They said I once was lost, but now I'm truly found. || Eladó Eastpak hátizsák: http://tinyurl.com/balutaska

Örülök, hogy benéztél

Tessék megpróbálni érdemben hozzászólni! és nem trollkodni

Köszönöm a vendéglátást

Egyébként nem az a rossz dolog, hogy így gondolod. Hanem az, hogy egy ilyen kis anekdotát veszünk alapnak, és ezt kivetítjük egy generációra. Akkor is voltak olyanok, akik különmentek (bár ez a társadalmi helyzet miatt nem volt egyszerű), és most is vannak olyanok, akik tizenéves koruktól fogva együtt maradnak.

De én abban hiszek, hogy az ember ciklikusan monogám, tehát egy-két partner azért belefér egy életbe.

Dany: Parancsolj

[ Szerkesztve ]

They said I once was lost, but now I'm truly found. || Eladó Eastpak hátizsák: http://tinyurl.com/balutaska

A két hsz között zongorázni lehet a különbséget. Örülök, hogy tudsz azért ha összekapod magad

/akit illet Csak szólok, hogy tervezek egy posztot írni az otthoni kenyérsütésről is, úgy hogy lehet oda is gyűjteni a muníciót, hogy miért értelmetlen unalmas és szar a házi kenyér.

[ Szerkesztve ]

Téháiksz!
Amúgy meg kell próbálni ezt nem közhelyesen érteni, hanem meglátni benne az igazságot. Amit nyilván nem szabadna általánosítani. De azért mégis. Egy kicsit
Maga a "kép" nem csak arról szól, hogy a párok hogyan s miként maradtak együtt évtizedeken át a halálig. Ez csak egy jópofa hasonlat, aminek helyébe ma már szinte bármit be lehet helyettesíteni.

Akár műszaki cikkeket, érzelmeket, lojalitást, stb... Tehát a párkapcsolati rész csak egy részlete az egésznek.

Tartok tőle, hogy sokan fel se fogják azt az igazságot, amelyet a kép, és az aláírt szöveg sugall.

Némá, kézen fogva, mint a dedósok...
Igen. Kézen fogva mentünk. Ujjaink összekulcsolva, tenyerünk összesimult, éreztük egymás melegét, éreztük egymás szeretetét. Nem bántottunk vele senkit, mégis kivívtunk vele néhány pusmogó gúnyos megjegyzést.

Miről is szól a házasság?
Jóban rosszban, holtodiglan holtomiglan. Betegségében el nem hagyom.
Súlyos szavak, sokan fel sem fogják értelmét.
Amikor oltár elé áll az ifjú pár, és hűséget esküszik egymásnak, nem fordul meg fejükben az örök elkötelezettség?
Ja, hogy szerelmes vagyok, és ennyi? Aztán ha kihűl a szerelem, legfeljebb elválunk, eldobom a nőt, mint egy kapcarongyot.

DeFranco szép és igaz gondolatát idézem:
"A szerelem, az kb az első pár év, aztán lesz belőle szeretet, majd ragaszkodás, és az utóbbi kettő változó arányú keveréke."
Illenék ezt átlátni, előre látni, mielőtt az ember házasságra adja a fejét.
Sajnos ott tartunk, hogy nagyon ritka a családon belüli beszélgetés, és ha mond is valamit apu, vagy anyu, nem számít, nem tanács értékű, hiszen a gyerek saját életét akarja élni, ne szóljon bele senki.

Kis kitérő.
Anno a lányom osztálya dolgozatot írt angolul, hétköznapjaikról. Idézem egy sorát, emlékszem rá:
"I very like to talk with my parents."
A többiek kiröhögték, mondván mi a frászt lehet dumcsizni a kivénhedt majmokkal.
Itt a bibi, csókolom alássan.

Társat csak felelősséggel lehet választani.
Sokan megköveznek bizonyára, de azt mondom, hogy szerelmünk tárgya nem biztos, hogy alkalmas partner lesz a házasság kötelékében. Buta kis szokásai fölött akár szemet is hunyhatunk, de fel kell tudni mérni, hogy az idő előre haladtával idegesítőek, elviselhetetlenek lesznek. Aki pedig azt hiszi, hogy meg tudja változtatni társát, az nagyon téved.

A mi esetünk egyszerű volt.
Szerettük egymást, és Marikám rokonságának berzenkedése ellenére összekötöttük sorsunkat. Mindketten tudtuk, hogy mit kapunk, és mit adunk.
No persze nincs mosogatás edénycsörömpölés nélkül, nálunk is voltak apróbb balhék, de mindig sikerült kiegyezni egy döntetlenben.
Két gyerek, átlag élet, aztán betegség, de ugye holtodiglan, holtomiglan.
Holtáiglan.

Ma is kézen fogva sétálnánk, nem törődve a gúnyos sutymorgással.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Like.
(Még ha örökké szingli is maradok.)

DeFranco:

Én az (undorító, mocskoscsúnya) válást gyerekfejjel néztem végig, és lassan már mondhatom, hogy felnőtt fejjel, de érzem még mindig. Sose mutatom, sose mondom, senki nem tudja, de rohadtul megtépázott. A komoly kapcsolat szebb és kellemetlenebb napjait is megkóstoltam, ahogy azt leírtad, az őszinteség a kulcs, mindenhez, tényleg, anélkül halva született dolog, bármiről is legyen szó. Egyetértek veled, amennyire csak lehet.

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Meselsz arrol, hogy hogyan kezeltetek a vitakat, konfliktusokat? Kicsiket es nagyokat. Hogyan jutottatok at a holtpontokon? Milyen buktatokba futottatok bele?

Nekem a szuleim meg akkor valtak el, amikor az eszemet meg nem tudtam (egy eves voltam). Utana sem sokat lattam apamat, hat eves korom utan meg sehogy sem, tehat teljesen nyugodtan mondhatjuk, hogy apa nelkul nottem fel. Szerencsere megsem ereztem hianyat, azt kiveve hogy barkacsolni nem tudok, es vegul is ferfi lett belolem.

A vicc az, hogy a sors ugy hozta, hogy most 100 km-rel arrebb vitt a sors, es egy utcara lakik tolem mar evek ota, de nem kerestem fel.

Hát, én belenyaltam a közepébe, nem kívánom senkinek, legalábbis ezt, ilyen formában. Az biztos, hogy olyan lecke volt, amit egy életre belém vésett a sors - ha valamit biztosan tudok, az az, hogy az én gyerek(ei)m a válást és a gondoktól hemzsegő családi életet hírből sem fogják ismerni.

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Nekem konkretan ez az eletcelom, es hogy a gyermekeimet a legjobb alapokkal tudjam elinditani. Erzelmileg, tudasban, es amennyire lehet anyagiakban.

Semmi mas. Csak ez.

"minden generáció rosszabbnak látja az utána következőt, mert már nem lát bele annak a működésébe."

Ettől függetlenül akár lehet tényleg rosszabb a következő generáció.

"ma a válások száma növekszik, ami az esetleges gyerekek szempontjából rossz, de a párnak jó, mert nem kell a végtelenségig tűrni egy olyan mellett, aki láthatóan nem melléd való."

Így van. Egyre több gyerek nő fel elvált családban, kvázi újra generálva a problémát. A válások száma mostmár egyébként döbbenetes.

Én sok esetben azt is látom, hogy egy pár nem azért válik el, mert elviselhetetlen együtt, egyszerűen csak nem tanultak meg együttélni egy másik emberre. Vagyminaérted.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Maxi respect. Mint ha csak a szüleimet hallanám

They said I once was lost, but now I'm truly found. || Eladó Eastpak hátizsák: http://tinyurl.com/balutaska

Van két hely, ahová elég sokat járok, nemíromlehogymiért. Mind a két hely sokat jelent számomra. Kívülálló vagyok alapvetően mind két helyen, de az elmúlt évek miatt annyira azért mégsem. Az a családi összhang, amit ezen a két helyen mindig érzek és látok, annyira jó érzéssel tölt el(különösen az egyiknél, ott szinte én sem hiszem, hogy lehet ma még ilyen), hogy egyszerűen jó érzés ott lenni. Pontosan azt látom, amit 15-20 év múlva szeretnék magaménak tudni. Ezt a két "szigetet" leszámítva mindenhol csak a bajt látom, a marakodást, a problémákat, és a válást.

Azt hiszem meg tudlak érteni

#43:

Pontosan. Főleg az utolsó pár sor. Kényelmesebb elválni, és ráaggatni hogy sz*r, holott a saját fogyatékosságunk az egész alapja.

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Ott kezdem, hogy két és fél évig jártunk, mielőtt összeházasodtunk. Ez az idő bőven elég volt arra, hogy kiismerjük egymást, bár az is igaz, hogy "lakva ismerszik meg a másik".

Még a házasság előtt leültünk, és szépen kitárgyaltunk mindent. Ezt nyújtok, ezt kérem. Meg is egyeztünk gond nélkül.

Most jön az, amelynek olvastán sokan felszisszennek.
Egy házasságban csak az egyik fél irányíthat. Mindegy melyik, de legyen előrelátó, ésszerű, logikus döntéseket hozzon. Ha mindketten irányítani akarnak, abból csak veszekedés lesz, és sokszor ésszerűtlen irányt vesz az életük, mert az eszesebbik a béke kedvéért elfogadja az ésszerűtlen döntést.
Nálunk én voltam a koponya. Kikértem a feleségem véleményét, még a gyerekekét is, ha mondjuk az ő bútorzatukról volt szó, de a végső szó az enyém volt. Nem mondom, volt néha csendes duzzogás, harag viszont soha. Utólag pedig mindig elhangzott a varázsmondat: Apuci, neked volt igazad.

Velem csak vitatkozni lehet, veszekedni nem. Észérvekkel meggyőzhető vagyok, az értelmetlen balhét viszont nem tűröm. Mikor értelmetlennek véltem a további huzakodást, csak annyit mondtam, hogy elég, és a feleségem tudta, hogy jobb, ha elhallgat.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy vertem őt, nem tettem. Egyszerűen így alakult.
Nos, lehet, hogy néha tapintható volt a feszültség. Ilyenkor a dacos felek elvárják, hogy a másik kezdje a békülést, alázkodjon meg szépen.
Nálunk ez úgy működött, hogy csak úgy spontán megsimítottam az arcát, vagy megfogta a kezemet, és már nyoma sem volt a felhőknek.

Egyet sosem szabad egy házasságban. Hazudni. Ha a másik rájön, soha többé nem lesz becsülete a párjának.

A házasoknak érezniük, tudniuk kell, hogy a másik a pokolra is követi, számíthatnak egymásra feltételek nélkül.

Még egy adalék.
Egyszer feljött hozzánk egy ismerős. Dumcsiztunk egy pohár bor mellett. Anyucim megszólalt, mondván este suskin lesz a tévében. Akkoriban ment a Suksin sorozat, de ő szabadon értelmezte a neveket, például az Auchant is osa-nak mondta.
Na, az ismerős elröhögte magát, és visszakérdezett: suskin? Felemeltem a mutató ujjam, és aki ismer, az tudja, hogy ez intő jel. Az ismerős is tudta, és bár Marikám közben kiment a konyhába, utána kiabált, hogy suskin, jóvan akkó, suskin!
Egy szót se szóltam, felálltam, behoztam a zakóját, és tartottam, hogy bele tudjon bújni. Megtette, én pedig az ajtó felé intettem. Nyitotta volna a száját, megelőztem.
Menj békével, a feleségemnek ne is köszönj. Komolyan gondoltad, hogy a saját barlangomban babrálhatod?
Elment.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Én sok esetben azt is látom, hogy egy pár nem azért válik el, mert elviselhetetlen együtt, egyszerűen csak nem tanultak meg együttélni egy másik emberre. Vagyminaérted.

természetesen, ez is benne van. sőt, lehet, hogy többnyire ez az ok. ezt nem tudom.

de az együtt maradás szempontjából mindegy. ha valamelyikük (vagy mindkettejük) "tanulatlanságából" kifolyólag nem tudnak együtt élni, az pont ugyanolyan rossz otthoni légkört eredményez, mintha egyszerűen tényleg nem illenének össze.
az más kérdés, hogy előbbi még esetleg javítható lenne, de ezt ők nem tudják.

Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

Parasztság volt kiröhögni, de elküldeni is parasztság volt. Szerintem.

"Még a házasság előtt leültünk, és szépen kitárgyaltunk mindent. Ezt nyújtok, ezt kérem. Meg is egyeztünk gond nélkül."

Nekem ez úgy hangzik, mintha egy hitelt írtatok volna alá a bankban. De ha működött, miért ne?

i5 10400f | ASUS RTX 3060 Ti 8GB LHR | 16GB DDR4 | Asus TUF VG27AQ | meg egy csomó körítés | Nintendo Switch V2

És mi van, ha egyikük sem akar irányítani? Pontosabban mindenki csak abban, amihez jobban ért. Szerintem így logikus.

És mi van, ha egyikük sem akar irányítani?

Ez megint csak eszményi kép, ilyen nincs

"The time you enjoy wasting is not wasted time."