Az önvédelem az lett volna, ha magukra rántják a lányt.

Eszembe jutott egy jó példa, mire gondolok, amikor kételkedem. Eddig nem mertem jobban erőltetni, nehogy úgy tűnjön, annyira gyáva vagyok, hogy fel sem fogom hogy lehet ilyet tenni, mert ez nem igaz, de itt a példa:.

Azt mondják, hogy egy fuldoklóért nem szabad csak úgy beugrani a vízbe, ha valaki nem atombiztos úszó, mert akár az is megfulladhat, aki segíteni ugrott be. Azért, mert a fuldokló ilyenkor a segítőt is maga alá nyomja abban az igyekezetében, hogy a víz felett maradjon. Nem tudatos ez, szimpla életösztön, de annyira erős, hogy ezt a fuldokló kontrollálni sem tudja. Haltak már így meg emberek (így mondták), és valamilyen oktatáson nekünk is ezt tanították.

@Tim82: eszembe jutott még valami: amit mi csináltunk (te meg én) az olyan helyzetben volt, amikor nem volt közvetlen életveszély...

[ Szerkesztve ]

Szemet szemért.

hTC Quietly Brilliant // „Nem értek egyet azzal, hogy a szerénység fontos erény. A logikus elme mindent olyannak kell hogy lásson, amilyen. És ha lebecsüli magát, éppúgy eltér az igazságtól, mintha eltúlozta volna.” (OO=[][]=OO)

Tényleg igazi hősök. Minden elismerésem!

Igazából a kutyás példádra gondoltam. Hosszútávon magadat véded ha a számodra fontos személyt megóvod valamitől, főleg ha a halál ez a valami.

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Én humánusabb vagyok. Szerintem nem az ő hibája. Biztos elhanyagolták gyerekkorában...

De, az ő hibája. Arról nyilván nem ő tehet, hogy mondjuk a szülei nevelése (vagy annak hiánya) miatt zavarok alakultak ki a személyiségében, arról viszont nagyon is ő tehet, hogy a pszichés betegségeit idáig engedte fajulni.

***

Kétesélyes volt, rosszra tippeltem

Amúgy hosszú távon nincs kérdés, ha van időm ezt végiggondolni, akkor a golyó elé is ugrom, ha kell. Kérdés, hogy mit teszel ott, sokk alatt, ösztönből, közvetlen életveszélyben, egy pillanat leforgása alatt. Képes vagy felülírni az életösztönt?

[ Szerkesztve ]

Irtsuk ki a családját is.A lehetõ legbrutálisabb módon.Én nem vagyok ilyen humánus.

Éppen arra céloztam, hogy a kettő nem áll szemben egymással. Itt is leírták többen, de a legtöbb ember számára ijesztőbb elviselni valakinek a hiányát, mint a saját életük végét. Ezért történhet ösztönösen az, hogy miközben látszólag nem kíméled a saját életedet, tulajdonképpen pontosan ezt teszed.

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

És ezt ott abban a helyzetben így kisakkozod, mérlegeled?

Nem, dehogy. Ahogy írtam is, ösztönösen cselekszik az illető, de abszolút benne van, hogy ez az ösztönös cselekedet nem a másik, hanem a saját maga megvédése miatt történik.

A másik védelmezéséről akkor lehet leginkább beszélni (szvsz), ha olyan valakiről van szó, akivel nem állsz kapcsolatban, nincs érzelmi kötődés, sem függés. Ekkor nyilatkozik meg tisztán az önfeláldozás és mutatkozik meg az ember jelleme. Ez ahogy már többen is írták, nagyban függ a neveléstől, de ezen felül még azt gondolom, hogy erre készülni is lehet, fejben és lélekben egyaránt.

Nem magamat akarom fényezni, nem ezért mesélem, de én például olyan családban nőttem fel, ahol azt láttam, hogy a szüleim nem csak, hogy az adódó helyzetekben nyújtanak gondolkodás nélkül segítséget, hanem kifejezetten keresik is azokat az embereket, akiknek segítségre van szükségük. Nyilván nem feltétlenül életveszélyes helyzetekről van szó, de amit korábban írtam, hogy a hozzáállás, a lélektani állapot edzhető, erre is visszavezethető. Éppen ezért nem is saját érdemnek tartom, hanem ennek a környezetnek tulajdonítom azt, hogy már több esetben is a saját épségemet nem kímélve segítettem embereken.

Hangsúlyozom, nem tartom érdemnek, mivel ösztönösen cselekedtem, mérlegelés nélkül. Egyszer egy bevásárlóközpontban egy rosszul rögzített polcrendszer kezdett rádőlni egy anyukára, pár hónapos csecsemője a babakocsiban mellette. Gondolkodás nélkül ugrottam oda és álltam föléjük, felfogva minden lezuhanó dolgot, amit szerencsére megúsztam pár zúzódással és néhány púppal.

De! Egyedülállóként, se család, se gyerekek, felelősség nélkül megtehettem ezt gondolkodás nélkül. Azonban biztos vagyok benne, hogy ha majd lesz családom, akkor az is befolyásolni fogja ezt az egész kérdéskört, azt, hogy az ösztön mit fog súgni egy ilyen helyzetben. Legalábbis egészséges esetben úgy gondolom, hogy ennek meg kell történnie, hiszen akkor már nem csak magadért felelsz.

Lehet, hogy kicsit zavaros a mondandóm, nehéz dolgok ezek. A lényeg annyi volt, hogy az életünk szinte minden aspektusa befolyásolja azt, hogy egy ilyen helyzetben hogyan reagálunk.

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Hidd el,jobban érzik majd magukat.

Ha elvesztesz valakit nincs semmi ami kárpótolna egy kicsit is!
Ha meg azzal próbálod mégis kárpótolni, hogy lemészárolod az elkövetőt, esetleg a családját is, akkor semmivel sem vagy különb nála, sőt még lehet rosszabb is!

[ Szerkesztve ]

Az elkövetőt életben hagynám,és a börtön kanos állatai közé dobatnám.A családja kiirtását...Na mind1,vannak durva képzelgéseim,mit csinálnék ezzel az idióta barommal

Volt néhány ilyen elvetemült vezető a középkorban, mint te vagy, sőt az újkorban is, szerencsére erre ma már nincs lehetőség.

A középkorban viszonylag érthető, ez is elrettentő erő volt. Akkor még nemigen lehetett elkapni a bűnözőket, ha nem érték tetten, kellett valami nagyon brutális elrettentő erő, mint pl. a család szegénysorba taszítása, száműzése, szélsőséges esetben a kiirtása.

És reméljük,hogy lesz egy középkori törvényünk,ami alapján ha jóska megöl valakit,akkor az egyik családtagja fizet meg érte

Brutális,de elrettentő

[ Szerkesztve ]

És a családtag mit tehet róla, hogy Jóska mit csinált?

Te örülnél neki, ha a tesód kinyír valakit, aztán téged lőnek le érte?

Az elkövetőt én is kivégezném, de senki más nem felelős az ő tetteiért, akkor miért bűnhődjön más helyette?

[ Szerkesztve ]

Miért nem nevelte fel azt a hülye kölköt normálisan?Itt is lenne tárgyalás,hogy a szülő normálisan bánt-e a gyerekével,meg ügyelt-e rá.Ha ügyelt,akkor a gyereket végezzék ki,ha nem,akkor valamelyik baromálat szülőt.

Az ugye megvan, hogy az ember önálló, gondolkodó lény, aki dönthet úgy, hogy nem a nevelése szerint él és cselekszik? És gondolom nincs olyan szülő, aki gyilkosnak neveli a gyerekét.

Amúgy hogy döntenéd el? Ha nem legóztak együtt napi minimum egy órát, akkor anyuka kapja a golyót?

[ Szerkesztve ]

Hűbaz+... ez már sok.

OK, tárgyalás. Te vagy az apa (remélem nem).

Bíró: "Kedves Dániel, mondja, elfenekelte maga a gyereket, amikor cukrot lopott először a kisboltból? Ha elfenekelte, kivégezzük a gyereket, mert maga mindent megtett, ha nem, akkor magát, mert nem tett meg mindent."

Na, mit válaszol Dániel az aggódó apuka? Megöli a gyerekét, vagy megöli magát?

Nem mellesleg ha tovább feszegeted a kollektív bűnösség elvét, meg hogy hány generáción keresztül kellene kinyírni a családot, akkor fasisztoid viselkedés miatt én nyomlak fel a modkerben. Csak szólok.

[ Szerkesztve ]

Nem a cukorkáról beszéltem...Ez csakis gyilkosságoknál lenne bevezetendő.

Ha ennyire zavar,akkor nem mondok ilyeneket,megtartom magamnak,csak átérzem a család helyzetét...

[ Szerkesztve ]

Az rendben van, hogy fel vagy háborodva, de majd később rájössz te is, hogy az élet nem olyan egyszerű, mint ahogy most látod.

A legdurvább rablógyilkosság is egy ellopott cukorkával kezdődik.

Trololo?

Nem, nem reméljük. Ilyen hülyeséget.