Ez így rosszul feltett kérdéssor nekem.
Nem eszek minden nap kedvenc sütit, és nem ülök minden nap cukrászdában sem. De minden nap vannak varázslatos pillanatok, és minden nap van ünnep is. De nem minden nap nagyon-nagyon jó.
Nem vagyunk egyformák, és nem tudom biztosan állítani, hogy működik-e az, amiben hiszek, viszont én a családommal kapcsolatban megéltem napra nap, hogy az az igazi ünnep, mikor hazatérhetek hozzájuk, és az az igazi béke, amikor ott motoznak körülöttem akkor is, ha közben egyedül vagyok, és az az igazi varázslat, amikor megosztjuk egymással az örömünket, bánatunkat, vagy a haragunkat, mert ez utóbbi esetén is egészen biztosak vagyunk abban, hogy szeret a másik.
És szerettem már így férfit is, és hittem abban, és most is hiszek, hogy vele élni is ilyen lenne. Nem tudom, működne-e. Nem tudom, meddig működne. Ha kipróbáltam, és sikerült, elmondom majd. Az egyedüllétet együttélve is lehet gyakorolni. Az összetartozás nem jelent feltétlenül összekötöttséget. A közös élet pedig nem zárja ki a magánéletet. Számomra.
"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."