Ilyenem van, az MM-ben vettem.
Bolt:
Ott összehasonlítottam néhány 2.1-el, a 10-20 ezres árkategórián belül. Mivel elsősorban rock zenét hallgatok ezét fontos volt a jó közép és magas tartomány. Szerencsére valami benchmark jellegű zene ment a kiállított cuccokban és egyedül voltam a hangszóró soron, így egész halk háttérzaj mellett hasonlíthattam össze a hangszórókat.
Az árkategórián belül minden kiállított cuccnál jobban tetszett a hangja. Különösen jól emlékszem, hogy milyen gyenge volt egy Logitech X-230 ehhez képest. Tekertem egyre följebb de csak nem hallottam a zenét rendesen. Persze a mély az jól dübörgött de teljesen elnyomta a zenét.
Amikor ezt vettem, még 25k volt neten, de itt valamiért az MM-ben 15k volt ezért vittem egyből. Valószínüleg mindenki a 2.1-eket vitte mert ránéz azt "azért az mégiscsak eggyel több doboz, anyjuk".
Otthon:
Misc: Dobozban van két "extra". Egy 3.5/3.5 jack kábel meg egy 3.5jack/RCA átalakító. Minden kábel vége aranyozott. A táp a tápkábel közepén helyezkedik el, így nem kell egy nagy bumszlit dugni a konnektorba.
Hangszóró: A jobb oldali jó nehéz. Méretre kicsik. Döntöttek, fölfelé néznek. Membránról leszedhető a védőháló, alatta szép sárga a membrán. Nagyon jó minőségérzetet sugároznak, jó kézbe venni, sehol egy sorja, sallang. A 3 potméter olyan jó, hogy "industry standardnak" ajánlanám. A treble/bass tekerőnek középállását kis kattanás, nehézség jelzi. A hangszóró bekapcsolása a volume gomb nulláról való felcsavarásával indul, így el lehet kerülni, hogy bekapcsolom azt leüvölti a fejem. Rossz pont: a kék "helyzetjelző" led nagyon erős fényű, este bántja a szemem.
Hang: Tesztkörnyezet: ALC 888, hangszínszabályzó: alaphelyzet, default hangkörnyezet, hangszórón treble:alap/12óra, bass: 2 óra. Apollo zenelejátszó (ez füllel hallhatóan jobb mint a MediaPlayer), eredeti cdk-ről rippelt 320 constant Lame mp3-ak.
User: átlagnál kicsit érzékenyebb fűl, zenélgetek, összhasonlítási alapként egy Sennheiser CX-300, rissz rossz hangszórók, 10 féle gagyi füles,Fadobozos Sony házimozi hangszórók, régi Sharp music center, egyéb kacatok.
Pink Floyd-Money: Ez jó bechmark zene, a fiuk nagyon figyeltek a stúdió munkára, minőségre. Túlképp szinte elég ezt meghallgatni. A szám elején a pénzcsörömpölés nagyon jó, a basszus viszonylag erőtlen. A szám további részében a közepek, magasok nagyon jók, talán kicsit nyersek, élesek. Tulajdonképpen megdöbbentem milyen jól szól. Itt tenném hozzá, hogy ez a cucc a poti 50% állása fölött kel életre. A tone potik csavargatásával drámai hatást már nem lehet elérni, de gyárilag nagyon jól van kiegyensúlyozva, én equalizer állítgatás nélkül hallgatom. Minden további zenére igaz, hogy aki nem drum and basst, további basszussal stimuláló zenét hallgat annak nagyon jó választás ennyi pénzért.
Játék: Nem nagyon játszok, de speciel a F.E.A.R.-ben olyan jók voltak a lövéshangok, annyira élesek, ütöttek, hogy teljesen bele tudtam élni magam a játékba.
Össz: 9/10 mert lehetne hangosabb is. Nem tudom, hogy jelentős áremelkedés nélkűl, hogy lehetne érezhetően jobb hangminőséget összehozni, mert ebben az árkategóriában a a mélynyomó inkább csak elrontja a hangképet, elkeni a basszust. Kis szobába, zenehallgatásra, játékra, filmnézésre ajánlom azoknak akiket nem vakít el a jó erős dübörgés.
