Hiszek abban, hogy a sors/az Úr/ a nagy rendező elv egy olyan fura fajta, hogy valamilyen úton-módon mindig kiegyenlíti a számlát. A tartozást is, a követelést is.
Jó látni azt, hogy mégis csak olyan az emberi jellem, hogy (ha megvan benne a jóságnak akár csak egy kicsi csírája is), akkor abból a nehézségek, a terhek gyémántot csiszolnak. Láttam már ilyet, egészen közelről is, és ezért hiszem, erősen hiszem, hogy érdemes jó szándékkal élni.
Áldjon meg a Jóisten
[ Szerkesztve ]
