éppen csak a lényeg mellett mentél el.
A munka során nem azokkal a szakember számára pitiáner dolgokkal foglalkoznak, mint amit a még hozzá nem értők számára le kell adni az oktatás során. Az alapok nélkül semmit sem értene belőle a diák. Másrészt nem elég, hogy valaki kisujjból tudja a szakma minden tudását, mert rendszerezett, logikusan egymásra épülő és laikusak számára is érthető módon kell a tananyagot felépíteni. A sokéves sablon leadása csak ott működhet, ahol szó szerint a legalapvetőbb ismereteket oktatják, de ennek meg kb semmi köze még a munka során kapott feladatokhoz. Ja meg persze én most nem történész vagy matematikus képzésről beszélek, ahol nem túl gyakran változik a tudomány, hanem például informatikus vagy más gyakorlatiasabb területről.
Olyan tárgyaknál, amelyek már pedzegetik a jelenkori technológiákat, ott a tananyag és a számonkérés módja is viszonylag gyakran módosul. De ez sem több még, mint alapismeret, mert igazi munka során annál sokkal összetettebb problémák vannak, mint amivel a heti pár órás tárgyban találkozhat.
Ráadásul nem csak egy oktató lehet, hanem mondjuk egy előadó és 4 gyakorlatvezető. Ha bármelyik ad-hoc csinálná az oktatást, akkor felborulna a tantervben lévő sorrendiség, kimaradnának területek. Az előadás és gyakorlat szinkronját sem kéne felrúgni. A számonkérés is rengeteg munkával jár, ha komolyan veszik.
Pont az a baj, hogy könyvek magoltatásánál nem jut tovább sok oktató. Ahhoz, hogy a diák felfogja és alkalmazni tudja, megértse a hasznosságát, ahhoz kell a komoly munkával felépített tananyag és az értelmes bemutatás. Ahhoz nem kell oktató, hogy csak könyvre támaszkodva saját kárán végigszenvedve tanuljon meg valaki valamit. Az oktatónak kéne végigvezetnie és jó irányba terelnie, hogy könnyebben megértse a diák. Ezért fizetik az oktatót, ezért jár iskolába a diák.
A lényeg, hogy ha valaki oktatásra adja a fejét, akkor szánja is rá a szükséges időt és energiát. Egy ismerős által hallottam pár dolgot egy drezdai egyetem képzéséről. Az egyik könnyű alapozó tárgy keretében olyan feladatokat találtak ki, amiknek a teljesítésével komoly szakmai ismeretek ragadhattak a diákokra, miközben azok azt sem feltétlen tudták, hogy milyen komoly dolgot tanulnak belőle. Minden hétre másik volt és gyakorlatilag korlátlan számú próbálkozásuk volt az adott héten belül, a lényeg hogy jöjjenek rá a megoldásra. Képesek voltak úgy tálalni egy adatátviteli kézfogásos feladatot, hogy érthető, teljesíthető és érdekes legyen. Később, amikor külön hálózatos tárgynál a tcp/ip-t tanulják, meg majd a homlokukra csapnak, hogy bakker ennek egy egyszerűsített változatát már egy ilyen feladatban megvalósították.
Nálunk meg félévente egy megerőszakolt feladat van, de legalább valami életszerűtlen, mesterséges és túlbonyolított formában. A diák meg azt sem tudja mit csinál és próbál átcsúszni a minimummal. Bár ahogy hallom, több tárgynál felhagytak az ilyen beadandó feladatokkal is... Az is szép, amikor egy kurzus közben kiderül, hogy az előfeltétel tárgyból kifelejtett pár "apróságot" a másik oktató, ami viszont szükséges az újabb ismeretek megértéséhez. Sokkal összetettebb ez annál, mint ahogy leírtad. Legalábbis, ha jól akarják csinálni.