Csak a szokásos céltalan-depresszív időszak. Az egyetlen luxus az életemben, hogy kedvemre pazarolhatom fogyatkozó életidőmet a semmire, kesergésre, döglésre, "minek élek?" mantrázására. Lényegtelen. Nekem egy picit szerencsém van, hogy a környezetem tolerálja a semmittevős időszakaimat és nem ütnek agyon, dobnak ki. XD Szép az élet...
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
