Költői kérdés volt, és nem vitaindítás.
Kezdjük ott, hogy egész Európa szószban van. Elöregedő lakosság, bevándorlás, eladósodás stb. Magyarország hihetetlen érzékkel elbaltázta minden lehetőségét. A kurtán-furcsán lezavart privatizáció, a teljes piacnyitás alapjaiban forgatta fel a gazdaságot és változtatta át Szovjetunió-függő helyett nyugati-függővé. Alapból a kommunista exvezetők ötlete volt, hogy bérmunkás országgá teszik a hazát, és majd jön ide a nyugati tőkés és a sok kis dolgos magyarnak lesz bőven munkája. Minden szép és jó lesz. Az más kérdés, hogy a globális versenybe beszállt Kína és India, és a nagy cégek kényelmesen megtehették, hogy egy csomó gyártási feladatot odatelepítenek. Az pedig más lapra tartozik, hogy Kína, India a rengeteg potenciális kétkezi munkás miatt köphet az emberi jogokra és munkavédelmi szabályokra. A munkás megsérült, meghalt munka közben? Kit érdekel, százan ugranának a helyére!
Nagyon bizarr új világrend van kialakulóban. Néha az az érzésem, hogy az egész világ egyetlen Észak-Korea lesz. A nagy diktátor pedig a „tőke” lesz. Akinél a pénz, azé a hatalom. El lehet felejteni a demokráciát. Egyáltalán kinek van kedve lázadozni a dolgok elfajulása ellen? Mindenki félti a saját pici életét és összekapart egzisztenciáját. A félelem a legerősebb lánc a rabszolga bokáján. A fogyatkozó természeti javak felett rendelkezőknek szintén lesz beleszólása a dolgok menetébe. Akinek viszont se természeti értéke, se pénze, annak „hallgass” lesz a neve.
Öröm a négyzetgyök alatt, hogy végignézhetem a régi világrend alkonyát, és megláthatom az újnak hajnalát…

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.