Ez így igaz. Amúgy teljesen egyetértek veled. Nem digitális nomádokat kell nevelni, hanem lehetőségként kezelni a technológiát.
Én tökre örülök, amikor a szegényeknél is van okosteló. A múltkor a putriknál láttam. Lehet hogy egész életükben csak hülyeségre fogják használni, de a lehetőség ott van a zsebükben, hogy kitörjenek, ha valaki esetleg megmutatja az utat. Ma digitális élet nélkül talán a nyugdíjasoknak terem babér.

Kicsi az esélye annak hogy a ....szülők gyerekei majd az okostelefon miatt lesznek valakik, éppen ők nem tudják mire is kellene használni. Okos anyuka is arra használja hogy azon face - ezzen, tegye fel az új profilképeit, és még lehetne sorolni. Ha otthonról nem tud semmit hozni egy gyerek nem sok az esélye hogy ki tudjon majd törni, de legyen úgy. Egem az bosszant nagyon amikor pl. testvérek is a face - en köszöntik fel egymást, azért a személyes kapcsolatoknak nem igazán tett jót ez a nagy digitális jólét. Reagálva az utolsó mondatodra, sosem felejtem el apám, aki úgy tudott magasra jutni életében hogy sosem értett a számítógépekhez ( kezdetben ugye nem is volt), elég volt az utánozhatatlan szakértelme. Volt amikor még így is lehetett, valahol ötvözni kellene a kettőt.

Azért erről már született kutatási eredmény. Ha a kölök böngészik, cseveg, akkor a finommotorikája majdnem úgy fejlődik, mintha kézírna. Ha viszont csak videókat néz naphosszat...
(Tipp: Ha Lakatos Jennifer még tizennyolc éves korára is funkcionális analfabéta marad, akkor gyerek korában vajon intellektuális kitörésre fog készülni szakcikkek olvasásával, vagy inkább videoklippeket és szépségtanácsokat fog nézni egész nap?)

A tej élet, erő, egészség.

Ezt nem tudhatjuk. Lehet nem lesz sok példa, de az esély ott van. Itt a fórumon is sok a funkcionális analfabéta, mégis olvasnak (igaz minek).

20 éves vagyok. 13 évesen kaptam az első okostelefonomat, azelőtt csak nyomógombos volt elérhetőségre.

Azonkívül csakis PC-televízió volt meg néha az o.társakkal való lébecolás. Már akkor "digitálisan" éltem, mégis tudok kommunikálni az emberekkel tisztelettudóan.

Sajnálom én is a lejtmenetet ami az én korombeli és nálam fiatalabbak művelnek, de persze kivétel van és én se vagyok szent, de nem akarok beállni a sorba és "díszbuziként" díszelegni.

Valami olyan amit Eastman írt csak nem a gyerekem címszó alatt, hanem saját magam kell úgy tartanom amit leírt.

Amúgy meg mit gondoltok, milyen lenne ha a tanulási forma könyvek helyett Tableten/Notebookon folyna "véglegesen"?

Lenne létformája vagy maradnátok a papír mellett? (Ha már iskolai téma is beleesik a blogba.)

Gyakorlati adalékok a tabletes iskolához (fiamék suliját folyamatosan tömi néhány nagy cég, mert az apuci gyereke ide jár):
- Ott állnak a polcokon, mert a tanár felelőssége, ha bármi történik vele.
- Egy-két év alatt elavul, ennél még a "tartós" tankönyvek is tovább bírják.
- Infobiztonsági és üzemeltetési szempontból agyrém: Frissítések, kölkök által széttúrt beállítások, internetkapcsolat stb.
- Kevés a használható magyar nyelvű app.
- A tanár (még az info tanár is!) jelentős informatikai elmaradásban van a kölkökhöz képest.
- A tableten (vagy monitoron) való olvasástól kifolyik a szem.
- És főleg: A magyar közoktatásnak a legkevésbé sem célja, hogy használható, naprakész tudást, vagy értelmes készségeket adjon át a diákoknak. Az oktatási anyagokat fejlesztők (OFI) is kb. a kontraszelektált legalja, aki egyetért a jelenlegi ideológiai iránnyal.

A tej élet, erő, egészség.

Az itt töltött időmet pont nem sajnálom, de az értelmetlen fb tekergetést igen.

"The rewards of tolerance are treachery and betrayal."

Nagyon érdekes írás:

"mert a való életben nehéz dobni egy smiley-t amikor megakad a beszéd"
Dehogynem. Csak ma már ezeket a szociális viselkedéseket nem sajátítják el. Vagy csak nagyon kevésbé. De kis színesként lehetne nekik szólni, hogy a smiley egy a valós párbeszédben használt nonverbális kommunikációs mimikai gesztusból ered. Értsd: rámosolyog.

"A kérdés költői."

dehamégsem: Tari Annamária összes a youtubon.

"mit fog velük tenni."
MÁr nagyon sok ismeretünk van róla! Egyiksejó.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

"(#1) kolopele"

Én azt tenném hozzá, hogy itt a közös megismerés, tanulás, együtt levés lenne a cél. Ha apuka leül a gyerekkel számgépezni és együtt csináják, akkor lehet belőle sok is. De úgyse lesz.

Tanítani kell a gyerekeket ennyi. Foglalkozni velük, odafigyelni.
Nemrég még votl a duma, hogy az idősek nem értenek a géphez, ezért hozzányögni se tudnak. E ma már nem igaz. A mai 4-5 évesek szülei is már digitális bennszülöttek.

(#6) Eastman:

NOrmális esetben ez a dilemma marginális, nagyon kicsi a nincsmeccet rész.

(#15) Fr@nkieWilde:

Semmi gáz nem lesz. Óvodában nem lesz "szociális" nyomás, hogy mérnemgépezel? később már igen. Szal van még pár éved jáccani a gyerkkel. Fentebb írtam, hogy gépezhettek is, de legyen meg az
- együtt
- szülői felügyelet
- tanulás
- együtt töltött idő.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Szerintem én sem írtam mást. Az ember megvehet mindent a gyerekének, mindez csak pénz kérdése, de azt hogy törődjenek, foglalkozzanak vele, tanítsák, neveljék, szeressék, és még lehetne sorolni, nem lehet megvenni.