20 éves vagyok. 13 évesen kaptam az első okostelefonomat, azelőtt csak nyomógombos volt elérhetőségre.
Azonkívül csakis PC-televízió volt meg néha az o.társakkal való lébecolás. Már akkor "digitálisan" éltem, mégis tudok kommunikálni az emberekkel tisztelettudóan.
Sajnálom én is a lejtmenetet ami az én korombeli és nálam fiatalabbak művelnek, de persze kivétel van és én se vagyok szent, de nem akarok beállni a sorba és "díszbuziként" díszelegni.
Valami olyan amit Eastman írt csak nem a gyerekem címszó alatt, hanem saját magam kell úgy tartanom amit leírt.
Amúgy meg mit gondoltok, milyen lenne ha a tanulási forma könyvek helyett Tableten/Notebookon folyna "véglegesen"?
Lenne létformája vagy maradnátok a papír mellett? (Ha már iskolai téma is beleesik a blogba.)
