Zenehallgatáshoz nem kizárólag jó hangrendszer és müsorforrás kell, hanem egy kis információszerzés az esetleges userhibák elkerülése végett. Egy hangátviteli láncon belűl minden hibaforrást meg kell szüntetni vagy minimalizálni ellenintézkedésekkel. Akár egy cserélhető tápkábel vagy RCA átjátszókábel is ronthat a zene élvezeti szintjén. Szépen lépésenként lehet jó rendszert felépiteni vagy rengeteg pénzt feleslegesen elszórni. A hangszórókat (hangfalat) és fejhallgatót kell elöször alaposan megválasztani. Az erősitőnek ehez mérten kell jól szólnia... Néhány fontos paramétert megemlitek: alacsony THD (%-ban kifejezve), magas érzékenység decibel-ben (hangfalra is igaz) és az alapzaját is érdemes meghallgatni. A müsorforrás kiválasztása relativan mindegy, mert mp3-tól a bakeliten át az SACD-ig egyéni preferencia kérdése. Egy jó hangrendszeren az mp3 (192-320 Kbps adatáramlással) is megfelelően szólal meg, az eltérés csak a zenei felbontásban jelentkezik. A zenei hangforrásnak tere, szélessége és mélysége, magassága és poziciónálása van. Ez magasabb minőségben jobban kivehető. A tesztelés és finomhangolás történhet referencia zeneszámokkal és mérőhangokkal (5Hz-24KHz). Nekem 20Hz-től 20000Hz-ig elég is volt, mert a hallás és a hangrendszer sem képes többet kihozni. Az SACD és a Lossless források nagyobb frekvenciaátfogása legtöbbször csak fontos apró részletekben hallható, amik tömörités után részben elvesznek vagy leredukálodnak.