Nem csak generációs, hanem talán tájékozottsági kérdés is. Nem tudják mihez viszonyítani az árakat, drágállnak mindent, lehetőleg ingyen szeretnének mindent.
Ezért szoktam munka óradíjra lefordítani. Sokkal több időt elcsesznek másra, mint amennyi idejük árába kerül egy-egy előfizetés. Vagy adott esetben az ügyeskedéssel okosban megspórolt pénz semmi ahhoz képest, hogy a vele töltött idő rendes munkával mennyit érne.
A másik meg az, amit nem értenek sokan, hogy a gazdaság egy rendszer. Az nem működik, hogy valaki mindent ingyen visz, de közben rázza az öklét, hogy miért nem kap több fizetést. Azért nem kap több fizetést, mert sokan mások is ingyen veszik el a dolgokat, ahelyett, hogy kifizetnék. Aztán persze megy a mutogatás, hogy mert így meg úgy mások is azt csinálják, meg a gazdagoknak úgysem hiányzik és hasonló proli agymenés. Közben meg pont ez a mentalitás tartja nyomorban az országot.
