A pazarlás találó jelző. Pont mint egy jegyzett festő eredeti olajfestményt megvásárolni és kirakni egy dolgozószobába.
Kívülről ez pazarlás, aki meg nézegetheti annak többet nyújt így a mű, mintha egy múzeumban kellene érte sorba állnia, nyitva tartási időben.
Műgyűjtés és ezeknek a tárgyaknak élvezeti értékének a meghatározása is hasonlóan ingoványos és hasonlóan értelmezhetetlen emberi problémákra nyújt megoldást mint Hi-End-el foglalkozni.
Ezt addig amíg nem határolódsz el kicsit, mert mondjuk bajod van a világgal és mész a közelébe ennek, addig egy nagyon fura dolog. Ha már egyszer jól megdolgozta az erre kiéhezett ember lelkét, utána nagyon nincs kedve visszamenni a valóságba, majd az is átértékelőik, hogy mennyit ér az élmény valós pénzben. Szerintem ez a magyarázat van mögötte.
