mit is mondhatnék... az élet igazi értéke a túlélés és a fajfenntartás. amiket te írsz, azt az emberek találták ki mert megunták az előző kettőt, annyira rutinfeladattá vált. lesz ez még ígyse.

én tegnap meg akartam állítani az ipari termelést, és megpróbáltam feltartóztatni egy betonkeverő teherautót. aztán szerencsére még idejében félreugrottam. de nem csüggedek, holnap is van nap.

ha egészen közérthetően fejezem ki magam, akkor a te életed meg az én életem a legrosszabb, ami ezzel a bolygóval történhetett. nagyjából ez a pálya minden nyugati ember viszonylatában.

van viszont egy nagyobb gond itt: a felismerés csak a kedved rontja el, önmagában elégtelen a megoldáshoz. ez pedig abból következik, hogy az egész életünk kicsi bolygóölések sorozata.

ahhoz, hogy némiképp egyensúlyba kerülj a környezeteddel olyan szinten kell megváltoztatnod mindent, hogy azt egy átlagos civilizált ember élből tagadással "sötét középkor"-nak bélyegzi.

ennek fényében egy nyugati ember részéről kissé képmutató dolog a természet szépségeit ecsetelni.