Egy kicsit elfáradtam a gyermeknevelésben.

Eredeti állapotomban 6-7 óra alvással beérem, nappal egyébként nem tudok aludni, magyarán ha felkel a nap, felkelek én is. Ez például akkor nagyon rossz tulajdonság, amikor reggel ötik bulizunk, mert ilyenkor is fölébredek kát-három óra szundikálás után. El lehet képzelni, hogy mit össze kóválygok aztán.

Na szóval lényeg a lényeg, hogy most már egészen átalakultak az alvási szokásaim. Éjfél körül fekszem le, és hajnali egykor kelek iccakai étkeztetés támogatása céljából. (Igazából az a feladatom, hogy az emeletről lehozzam a szaros pelenkát. ) Aztán kettőtől alszom fél hatig, ekkor ismét ellátom a feladatomat. A szívás akkor van, ha például nyolcra kell mennem valahova, mert akkor már nem is tudok reggel visszaszundizni. Egy erős kávé és egy nagy adag vizin szemcsepp a barátom.
Néhány napja viszont újszerű alvási szokásokat vettem föl. Például el tudok szundítani állva. Illetve séta közben, úgy hogy még énekelek is. Ha ez így folytatódik, akkor tulajdonképpen nyitott szemmel, a hétköznapi tevékenységeim közepette is tudok majd aludni, ami azért lesz jó, mert végre kipihenem magam. Azért meg rossz, mert kurvára nem fogom tudni, hogy most alszom, vagy ébren vagyok.

Üdvözlöm magam a Mátrixban.