Ezzel nincs értelme vitatkozni, mert ez teljesen egyéni ízlés és érzékenység kérdése.

Én azt nézem, az idő hány százalékában "idegesítő" a kontraszt gyengesége a képben.

7000:1 natív kontraszt környékén nekem már ritkán tűnik fel a kontraszt gyengesége, de az tény, hogy pl. éjszakai vagy űrsétás jeleneteken látszik, hogy a fekete a valóságban szürke. Az én szememmel maximum az átlagos filmek műsoridejének 5%-ában mondanám zavarónak ezt a kontrasztot. Ez egyben azt is jelenti, hogy az idő 95%-ában jónak látom a képet.

A személyes gondom nekem az, hogy a reflektív paneles LCD (SXRD. D-ILA) gépek esetén látom ugyan, de nem tudom élvezni a jobb kontrasztot, mivel olyan más képhibákat látok, amelyek miatt a kép nem kelti bennem a valóság érzetét. Ezeknek a gépeknek a képét én akkor élvezem, amikor szinte csak feketeség van a képben ... lényegében akkor, amikor a DLP "megbukik". Ez viszont az idő csupán 5%-a.

Kicsit sarkítva mondhatjuk, hogy a DLP akkor jobb, amikor kép van a vásznon, az LCD meg akkor, amikor nincs.

A fenti okok miatt a DLP az én szememnek (az idő nagyobb részében) jobb, de persze mások szeme működhet teljesen másképp, ezzel semmi gond sincsen.

Ja, és még valami: az LCD on-off kontrasztja jobb ugyan, de az ANSI kontrasztja tipikusan gyengébb. Amikor a képben vannak nagyobb felületű, világosabb részek (pl. nappali felvételek szabad téren) akkor az ANSI kontraszt határozza meg a vásznon megjelenő kontrasztot. Emiatt (szinte) bármelyik DLP-t odatéve bármelyik LCD mellé, lesz egy olyan bevilágítottsági szintje a képnek, ami felett a DLP képe kontrasztosabb a vásznon, alatta pedig az LCD lesz a nyerő. Emiatt (mivel az idő nagyobb részében NEM éjszakai jelenetek vannak a filmekben) a DLP "időátlagban" kontrasztosabb képet vetít, csak a nagyon sötét jelenetek során marad alul (de akkor nem kicsit) egy jó LCD-vel szemben. Kinek a pap, kinek a papné...

[ Szerkesztve ]