Huhh. Olvastam egy naplót, és tökre magamra ismertem benne. Csak nem én vagyok? Érdekes ez a dolog.
Ahogy nézem, sokan szeretnek olvasgatni, énis. Ez furcsa, nemtudom, hogy meddig menjek el, miket írjak le, merthát kitudja, lehet, hogy valamelyik ismerősöm felismer benne... brr Na mindegy, írogatunk, majd lesz valami.
elgondolkodtam azon, hogy mennyire vagyok megelégedve az életemmel. Hát nem nagyon! Én csesztem el, vagy a körülmények? Vagy mindkettő közrejátszott? Bár ha azokra a szegény hajléktalanokra gondolok, akik egyik napról a másikra élnek, hozzájuk képest úri sorom van. Dolgozom (jó, nem keveset), fizetem az albérletemet meg a rezsimet, egy kis autót is el tudok tartani, akkor meg mi kell még? Örüljek, hogy van hol álomra hajtani a fejem.És van kivel. 
Komoly barátnőm van, akivel még a házasság is menne. Csak valahogy én félek a házasságtól, és jól érzem így magam. Vajon ő is így gondolja?
Sovány szakácsban sose bízz!
