Olvasgattam az állásbörze topicot. Háááát... esélytelen vagyok arra, hogy munkát találjak
Először is nem vagyok határozott se magabiztos (csak bizonyos emberekkel szemben), az angol nyelvtudásom pedig = 0. Ezt részben köszönhetem az általános iskolai tanáromnak, akitől 8 évig hallgattuk, hogy csürhe banda vagyunk, meg Star Tek-et fordíttatott velünk, és köszönhetem magamnak, hogy középiskolába egy az, hogy nem figyeltem, másrészt pedig elaludtam az órán annyira fáradt voltam, pedig direkt megittam majdnem fél liter kávét suliba menet, de hát nem használt. Grátiszba semmi nyelvérzékem.
Mihez értek? Konkrétan szerintem semmihez. Világ életemben egy burokba nőttem fel mert semmit nem engedtek vagy hagytak nekem. Tanfolyamra jelenleg baromira nincs pénzem. Innentől? Az állatokon, az autókon (éreteni sajnos még hozzájuk se értek, de ezerrel tanulom) és a könyveken kívül tk más nem is érdekel
Az az egy szerencse, hogy hülye azért nem vagyok. Ha nekigyűrkőzök valaminek, akkor azt meg tudom tanulni, de ha nem köt le, akkor hiába próbálom, nem ragad meg.
Kulimunkásnak meg 30ezerért nem vagyok hajlandó elmenni. Nem azt mondom, hogy egyből ide nekem 150ezret. Lószart. 70-80ezer és én a fenekemet a földhöz verdesem. Bőven el lennék belőle, ha páromnak is végre meglesz a melója. Az a baj, hogy vele szeretnék dolgozni, de nem lehet. Ha én is kapok pénzt, meg ő is, akkor jól állunk, de most ha ketten együtt dolgozunk (családi vállalkozás amúgy) akkor tk én nem kapok fizetést, hanem amit közösen megdolgoztunk, az menne egy közös számlára.
Rohadt szar érzés, hogy tehetetlen vagyok és úgy érzem magam, mint egy tehetségtelen senki, pedig tudom, hogy nem vagyok az, csak ki kéne nyitnom végre a szemem és a sarkamra állni. De hogy? Ááááááááááá

Én nem próbálok úgy tenni, mintha az emberiség barátja volnék.