101. Nem merem megtenni. Csak az entert kéne megnyomni, aztán menne minden magától. Nem vagyok rá képes Álmodozó hülyegyerek vagyok, semmi több. Úgysem lehetek én az.

Hirtelen. Gyorsan, rávágok az enterre, észre sem fogom venni. És amikor visszajön a fürdésből, ezt fogja olvasni.

Vagy igen, vagy nem, ötven százalék az esély.

Lenyomtam...

Megtettem, leírtam mindent és elküldtem, lenyomtam az enter, a történet most ér véget, nem kezdődik, kész, passz, meghalok, áááááááá

Vajon ilyen érzés lehet halálraítéltnek lenni, felnézni és azt látni, hogy a guillotine pengéje nem mozdul? Még nem... aztán lezuhan.

Most kicsit megkönnyebbültem. De mindjárt jön a ''bocsi, nem rád gondoltam''.

Nem bírok lélegezni. Biztosan fürdik és még nem tud semmit.

Én nem...

én...

ááá...

nem hiszem el

nem hihetem el


nem merem elhinni



egyszerűen, hogy velem ilyen történhet.

Jag älskar dig

[I love you]

This is a strong expression used only when the Swede absolutely means it and not to be thrown around lightly.

In fact when said in American and British movies it often gets translated to 'Jag tycker om dig' (I like you).

Tud valaki svédül? Ha igen, mondja már meg, jó-e ez a mondat:

Jag älskar dig mycket och hoppas, att du älskar mig, min vacker ängel.

Tényleg jó lenne

The present and past tenses of verbs in Swedish are very simple to conjugate. All the forms are the same for each personal pronoun. The infinitive of the verb to be in Swedish is vara, and the conjugated present tense form is är and the past tense is var. The infinitive of the verb to have is ha, and the conjugated present tense form is har and the past tense is hade.

Ahogy elnéztem egy kis táblázatban, tényleg nem ragozzák a jelen idejű igéket

Egy kis változtatás, azt hiszem, így lenne jó:

Jag älskar dig mycket och hoppas, att du älskar mig ocksä, min vacker ängel.

Na jó, ha svédül nem, akkor finnül segítsetek, kérlek

Minä rakastan sinua paljon, ja odotta, sinä rakastat minut kanssa, minun ihana enkeli.

Ez jó?

Azt hiszem, ez meg így lesz jó:

Minä rakastan sinua paljon ja odotan, missä sinä rakastat minut kanssa, minun ihana enkeli.

Olyan fura ez az érzés. Tisztára olyan, igen, akár már azt is mondhatnám, hogy boldogság. De nem mondom. Ha megint negatív lenék, azt modanám, hogy minden csoda három napig tart: szerda, csütörtök, péntek és a hétvégén már mehetek is berúgni, pálinka meg sör yeah. De nem. Egyik sem. Most végre nem gondolkozom szélsőségekben, egyszerűen örülök annak, ami tegnap este történt, hogy nem elutasítást kaptam, hanem... szeret És annyira várom már a vasárnapot, és olyan örömet okozott ma minden, reggel felkelni, mert tudtam, hogy ez egy csodás nap lesz, sétálni az utcán, nézni a színeket, hallani a hangokat, ( történelem érettségit írni ) és hazajönni, zenét hallgatni, zenét csinálni, vagy legalábbis megint egy nappal közelebb kerültem ahhoz, hogy egyszer majd gitáros legyek. És boldog voltam, akármit csináltam, főleg, ha vele beszéltem és nem sírva röhögök, hanem elpirulva mosolygok azon, amit tegnap tettem, és azon gondolkozom, tényleg igaz lehet-e, hogy egy ''magamfajta'' fiú és egy olyan angyal, mint Ő... na de tényleg Vasárnap, gyere már, hülye vasárnap

Hála egy finnországban élő magyar hölgynek, íme a helyes mondat:

Minä rakastan sinua paljon ja toivon,että sinäkin rakastat minua,kauniini enkelini.

Azt hiszem, van egy olyan felem, amit soha nem lehet megváltoztatni... legalábbis 3 nap alatt biztosan nem. És mivel 3 napig tart minden csoda, ezért én már ilyen maradok. Igen, három nap... bár ez esetben ez az időtartam vasárnap előtt már lejár, de talán én még addig élhetek abban a hitben, hogy velem történhet valami ennyire jó, hogy egy ilyen csodálatos lány szeret engem. Viszont én nem vagyok csodálatos... sem érdekes, sem izgalmas, sem okos, sem semmi olyan, ami egy kicsit is jó. Szóval rá fog jönni, hogy neki nem egy ilyen unalmas alak kell, aki nem jár koncertre, moziba, akárhova... pedig elmennék, miatta elmennék bárhova, a világ végére is és vissza... Na jó, nem aggódom... így is már félpercenként változik a hangulatom. Viszont idéznék valami szépet:

Nem attól vagy SZÉP
Hogy mindenki annak tart:
Hanem, mert SZERET
Valaki s az Ő szeme
Jobbára csalhatatlan.

Ma takarítottam, gondoltam, az majd elvonja a figyelmemet kicsit és addig sem parázok, hogy mi lesz holnap. Persze nem, mert közben Eleven Holdat hallgattam... elég szép gondolatokat énekel meg Nap, így sokadik hallásra értem meg tényleg a szöveget és kezdek el gondolkozni rajta. Szóval megint agyaltam.
Takarítás közben gondoltam, kiselejtezem a régi papírokat. Találtam 3 csomag sosem használt indigót, az 5. osztályos rajzaimat és két kézzel írot szerelmes verset pár évvel ezelőttről. Nem nekem írták, de én kaptam. Vicces. A héten visszaadom, ha még fel tudom venni a kapcsolatot azzal. akitől van.
Most ebédeltem, és kicsit foglalkoztam még a dalocskával is. Már megvannak a részei, cask össze kellene kapcsolni. Le kellene írni tab formában, de a zenéhez nem értek, nem tudok jó ütemet beállítani a guitar proban, szóval majd csak kinyomtatom és odaírom tollal a dolgokat a papírra. Meg aztán valahogy rögzíteni is kellene majd.

Úgy tűnik, nagy vita folyik az első találkánk kapcsán: sorra változnak a jó és rossz tényezők. Először csütörtökre volt megbeszélve, végül szépen lassan máig, vasárnapig tolódott. Mára nagyon szar időt mondtak. Tök jó az idő, süt a nap. Kapok egy sms-t, hogy nem lenne-e jó nekem inkább holnap. De, persze Így legyen ötösöm a lottón, mondom, és ötösem nem, de kettesem van Holnap meg tudom lepni valami széppel Most pedig várok, még segítenie kell az apjának valamiben, utána kiderül, mi lesz.

Egészen mostanáig punnyadtam, az elmúlt egy órában az ágyon fetrengtem és zenét hallgattam. Közben elérte a légteret a front, és lezúzta az agyamat. Bevettem hát egy Rubophent és közben kiborítottam az összes gyógyszert a szekrényből. Belerúgtam a kupacba. Most meg megyek vissza pakolni.

Szia. Majd szólj, légyszi, ha eljutottál ide az olvasásban. Ez itt ugyanis az utolsó bejegyzés... nem tudom, hol tarthatsz most.
Igen, csak mutatom azt, hogy néha jó a kedvem, de amikor arra kérlek, hogy ne szomorkodj olyan butaságok miatt, amiket magadról gondolsz, azokat komolyan mondom. Akármi is történjen, megértem majd a döntésedet, főleg miután ezt elolvastad Szóval igen, rettenetesen félek attól, hogy ha meglátsz személyesen, kiábrándulsz. Hogy a másikat választod. Tudom, önző vagyok, de én akarok lenni az egyetlen, aki boldoggá tesz Téged. És én akarok lenni az, akit szeretsz. Nem tudom, emlékszel-e arra, amikor egyszer ezt mondtam: ''...mármint életem nagy álma? szerelmesnek lenni egy lányba, aki viszont szeret, és vele lenni, boldogan''
És azt mondtam, nincs konkrétan senki.
Pedig már akkor is te voltál.
Mostmár tudod.

Olyan fura, hogy engem jó embernek tartson valaki.
De az még furább, hogy azt lány, akivel még nem találkoztam soha, még a hangját sem hallottam, szeretem a legjobban, először, igazán. Mintha minden más az egész eddigi életemben feledésbe merülne és értelmét vesztené.
Fura ez a nap.

Nem sokra emlékszem hogy mi történt a fizika érettségi után. Kijöttem a kocsmából pont jött a villamos. Emberek beszéltek rajta, nem tudom mit, nem figyeltem, csak hallottam a zajt mindenfelől és idegesített, hogy nem vagyok egyedül. Néztem az árnyékokat, ahogy elsuhannak, a fákat az ablakon túl, a bokrokat, reklámtáblákat. Leszálltam, megyek a zebra felé. Egy szőke picsa, hátulról is látszik, hogy szörnyen ostoba. Mindig elítélem az embereket. Ott van valaki aki ismer, nem akarom, hogy lásson. Inkább megvárom amíg elmegy, ő úgyis siet, én nem, lassabb vagyok. Átérek a zebrán, közben számolok, fehér, fekete, fehér, fekete, fehér, átértem, meg sem számoltam. Megyek a ház felé, módszeresen kiválasztok egy nem jó kulcsot, mint mindig de most legaláb időben korrigálok. Bemegyek, a postaláda üres, hívom a liftet, feljutok végre, egy rács, két rács, cipő le, ajtó, a macska már vár, csak én vagyok itthon és ő. Leveszem a zakót, a nadrágot, összehajtom szépen, ahogyan tanultam, és felakasztom. De nem a jó fogasra. Nem érdekel, ott marad, én is itt maradok, a szobámban, a hűvös árnyékban, a távoli építkezések zaját hallva, de lehet hogy nem is az, hanem csak az autók az utcán. Lenyomok egy billentyűt, bármelyiket, a gép elindul és leírom mindezt, aminek az elejére sem emlékszem már, nem is érdekel, csak hasson még az alkohol, hátha alkotok valami maradandót ebben a nyomorult világban. Van még két szendvicsem, meg csokim, semmit nem ettem meg, megteszem most, felfalom mindet aztán elfekszem az ágyon, zenét hallgatok és várok valamire. Valakire. Egy üzenetre valakitől. Vagy a csodára, vagy nem is tudom, csak várok, mert azt megszoktam. Csak a bódultság ne múljon el.

Yeah, Dominator blogja... milyen szép felirat. De ilyenkor mindig rájövök, hogy egyáltalán nem dominálok. Annyira szar az élet. Legszívesebben most hétfőig aludnék, hogy megtudjam, mi lesz, vagyis mi volt Szegeden. Vagy amíg nem találkozhatom vele. Nem is értem, minek kelnék fel egyébként... semmi értelme ébren lenni. Csak ülök, vagy fekszem, és zenét hallgatok, vagy gitározok, vagy a ''szememet meg a gerincemet rontom a rohadt gép előtt'' by anya. Egyedül úgysincs semmi értelme az életnek. Ha nincs kivel megosztani a dolgaimat, az érzéseket, gondolatokat. Semmi, de semmi értelme. Legalább költő lennék. Akkor le tudnám írni versekben, mit érzek... vagyis mit nem érzek. Az ürességet is versbe lehet szedni.

Szól a mobil, de csak az aksi merül... szól a telefon, aminek nem is tudja a számát... a kaputelefon, a csengő, de az csoda lenne, csilingel az MSN, de valami olyan ember jelentkezik be akit épp a hátam közepére sem kívánok. Sehol sincs Ő...
De már tudom, mivel fogom tölteni a napokat. Művelődök ezerrel: tanulni fogom a svéd nyelv alapjait és zenéket fogok hallgatni: a RHCP és az Iron Maiden, meg rengeteg más előadó ismeretlen albumait... hosszú is lenne felsorolni mindet.

Most valami olyat érzek, amit még soha. Egy kis hideg érzés a gyomromban, először csak enyhe volt, aztán elkezdett terjedni felfelé és most kitörni készül a nyelőcsövemen át... és a kezem görcsben, a látásom elhomályosul és nem tudom megfogalmazni, hogy amit érzek af félemem, gyűlölet vagy undor az egész világtól. Mert a világ olyan kicsi... mindenki ismer mindenkit, minden összefügg mindennel és egyszerűen hihetetlen, hogy... áááá....
Egyszerűen hihetetlen, komolyan...

De nem, reagálok is erre gyorsan! Nem lehetek pesszimista most! Nem adhatom fel most! Amikor érdemes lenne küzdeni valamiért, valakiért, nem csüggedhetek... ezt mondja az egyik felem. Úgy tűnik, hogy csak pár pillanatnyi fellángolásokra vagyok képes, elenyésző időtartam ahhoz képest, amin egyébként agyalok. De valamit most sürgősen fel kell dolgoznom...

Na jó, megnyugodtam. A fürdés mindig nyugtatólag hat rám. Most kifújom magam, és már nem is leszek feldúlt. Nincs is okom rá. Hiszen még nem is történt semmi. Miért gondolok én mindig a legrosszabbra... De most meg sem próbálom majd játszani az optimistát. Csak úgy vagyok és várok.

Ha úgy számolom, hogy a hét minden napján 11-kor kelek és este 11-kor, legkésőbb éjfélkor fekszem le, akkor 72-78 órám van arra, hogy az alap tankönyvből svédül tanuljak. Ha levonjuk a kajálások és fürdések idejét, akkor legyen ez a szám 68-70 óra. Még ha enneka felét gitározással töltöm, akkor is egy elég drága nyelvtanfolyam óraszámát kapom. Bár nem tudom, sosem jártam nyelvtanfolyamra. Na most pedig beágyazok és elkezdek svédül tanulni

Ahogyan 5 perccel ezelőtt ültem az elsötétített szobámban és unottan pengettem a kikapcsolt erősítőre dugott elektromos gitárt, megvilágosodtam. A fene se fogja más zenekarok közkedvelt, de baromi nehéz számait megtanulni, ha egyszer írhat saját számokat, saját zenekarral! Írtam is gyorsan egy SMS-t mz/x-nek Ha most hamarjában megkapja, már ma is próbálhatnánk valamit De elsősorban a nevet kéne kitalálni... meg hogy milyen zenét játszunk. Aztán a többi majd jön magától

Óóójeeeeeeeeee Hármas lett a matek érettségim

Most hívott egy csaj az RTL Klubtól, megkérdezte, hogy hány éves vagyok és van-e barátnőm. Nincs. És valaki aki tetszik? Öööö van, de hogy jön ez a műsorhoz, amibe be akarnak szevezni? Hát úgy, hogy nincs-e kedvem véletlenül szerepelni egy műsorukban, ahol párkapcsolati témákról lenne szó és ilyen problémákat oldanak meg, meg fiúkat-lányokat hoznak össze... Ehh, nincs Majd megoldom én, nem kell ide sem Balázs, sem Maónika
Amikor megkérdeztem, honnan tudja a számom, azt mondta, hogy embereik járják az országot és telefonszámokat gyűjtenek, aztán azokat elküldik nekik... vagy valami ilyesmi. Hát elég fura.

Helyzetjelentés:

az idő: azt úgyis kiírja a sarokban
a hely: a szobám
függöny behúzva, hogy ne legyen olyan világos, mert bántja a szemem.
Ma igen sokáig aludtam és igen hamar le fogok feküdni reményeim szerint, ezzel is véget vetve egy tök fölösleges napnak. De komolyan... az egésznek annyi értelme van, hogy egyek egy kicsit, meg igyak és így életben tartsam a testemet. Olyan baromi lassan telik az idő, nem tudom, mi lesz velem hétfőig. De mostmár kibírom, hiszen csütörtök van. Vagyis... te jó ég, akkor még csak két nap telt volna el? A fenébe... szóval akkor még a mai fél nap, pénteken is sokáig alszom, aztán délután FNM, szombaton sokáig alszom és nem csinálok semmit, vasárnap meg vagy megyek Szegedre, vagy nem... de inkább nem megyek. Bár kétségkívül sokkal hamarabb végetérne az a 24 óra úgy, hogy közben kikapcsolódok, mintha nem csinálok semmi értelmeset.

Most olvastam vissza a horoszkópomat, de a kínait és megdöbbentően igaznak bizonyult, bár volt benne egy nap eltérés, de akkor is Ez valami hihetetlen Remélem, a következő heti is valami nagyon jót jósol majd, hozzáadok egy napot és akkor aznap jó lesz nekem, bizonyára

Egy hihetetlenül unalmas, de annál élesebb gondolat fogalmazódott meg bennem: a macskának kurva jó. Igen, ez így most, szombat éjjel 4 óra 16 perckor. Nem tudok elaludni, de most őszintén: arra a négy órára minek is? Szóval beengedtem a macskát, mert nagyon dörömbölt. Milyen jó is neki, gondoltam, hiszen mióta itt van, nem is csinál mást, mint eszik, alszik és néha odabújik valaklihez, hozzásímúl, akarja, hogy símogassák. Mint ahogy most hozzámbújt és olyan édes pofával nézett rám. Gyakorlatilag az egész életemben minden mellékes. Az ébrenlét, az alvás, az álmodás, az evés, ivás, zenehallgatás, olvasás, tanulás, beszéd... és ide most minden fogalmat felsorolhatnék, kivéve egyet. Egyszerűen szükségem van valakire, akit szeretek és aki szeret engem. Aki értelmet az életemnek, és talán én is az övének. Akit boldoggá tehetnék... ezért nem érdekel semmi más az életben, csak teszem a hülye muszáj-dolgokat nap nap után, mert kellenek az életben maradáshoz. Pontosítok: a test életben tartásához, az élethez pedig az kell, amire én vágyom. Igazából azt hiszem, megtaláltam ezt a valakit. Tudom, érzem, hogy megtaláltam. Persze, nevessenek csak azok akik tudják a történet részleteit. Bár azt úgyis csak egyvalaki tudja közületek. Mintha egyáltalán tudnám, hogy kik olvassák ezt el. A macska épp az imént akarta leamortizálni a szobám audiorendszerét, szóval kizártam. Igen, ez nem lett olyan magasröptű, mint amilyennek szántam, de nem is vártam mást. Sosem voltam a szavak embere, még nappal sem. Most 4 óra 25 perc van. Akár írhatnék itt egészen 9 óráig is, de lassan kezdek kifogyni a gondolatokból. Könnyű, ha az ember napi 24 órában ugyanarra gondol. Szeva, föld. Igen, vettem a célzást... meg önző is vagyok, meg minden. Fekete Anemona. Az egyik sora. Most olyan szívesen beraknám ezt a számot és meghallgatnám jó hangosan, ha az óra nem mutatna éjjel 4 óra 31 percet. Komolyan semmi értelme aludni erre a három és fél órára. De azért megpróbálom, legfeljebb majd három óra múlva elalszom és pont nem tudom megbeszélni a szegedi ''nővéremmel'' a vasárnapi utat, hogy mikor, mettől-meddig. Igen, végülis úgy döntöttem, elmegyek Szegedre, elegem van a magányból, hogy itthon üljek olyan emberek között, akik nem értenek meg. Inkább utazom egyet és találkozom azzal, aki megért. Az idő most 4 óra 34 perc. Olyan lassan telik... és mindig egyre több van hátra, sosem kevesebb...

Na ne, ekkora jós én sem lehetek Persze, hogy nem megyek holnap sehova, mert belázasodott és beteg és áááhhhhh......... na mindegy, ez van.

Szóval a mai napom összefoglalva:

-reggel kilneckor vártam kedves nővérkémet a gép előtt... így is alig pihentem valamit, de még váratott egy másfél órát, persze nem tehet róla. Beteg szegény, ezért hát nem is látogatom meg őt Szegeden holnap.

-Úgy volt, hogy találkozom ma Puszedlivel, de nem ér rá.

-Elmentem a Holdfénybe Type 2-re, de az ezen a héten elmaradt.

De legalább láttam este Megasztárt és valahogy tök megható volt, hogy Magdi elénekelte a Winner Takes It All-t a végén. Olyan varázslatos érzés volt. És neki milyen jó lehetett annyi ember előtt állni és mind neki éljeneztek... én is szívesen átélném egyszer. Persze nem úgy, hogy éneklek

Az idő: 18 óra 39 perc. És még semmit nem csináltam ma. Tegnap voltam futni Nénivel, talán megyünk ma is. Egész jól esett, csak most kicsit izomlázam van. Ma felkeltem, reggeliztem, filmet néztem, neteztem, és holnap találkozom Puszedlivel. De hogy Vele mikor, azt nem tudom még mindig. És még az MSN is szarakodott ma délután, nehogy meg tudjam kérdezni tőle. De azért írtam egy SMS-t. Megérkezett az idei nyár első cseresznye- és sárgabarackadagja. Mindkettő szép színes, de ízetlen.

Lássuk csak a mai napomat. Arra ébredtem, hogy Puszedli már megint lemondta a dolgot, mert be kell mennie a suliba. Legalább feküdtem még fél órát az ágyamban, közben arra gondoltam, hogy eljött a nap. Erről majd később.
Ezután reggeliztem, neteztem és megnéztem a Bazi nagy görög lagzit, mert még nem láttam. Nem rossz film. Sajnos más nem volt, amivel elüthetném az időt. Ezután háromnegyed 5-ig dumáltam nővérkémmel mindenféléről, majd elmentem palacsintát sütni. Mind megettem... és most itt vagyok. Ennyi volt hát az egész napom. Ja igen, visszatérve a lényegre:
május 9. óta, vagyis kereken két hete várok arra, hogy találkozzon végre vele, a coffkirállyal és derüljön már ki, hogy mi lesz ebből az egészből egyáltalán. 14 nap, vagyis 336 óra telt el úgy, hogy gyakorlatilag bambultam magam elé és a néhány röpke, negatív gondolatot próbáltam elhessegetni. De amilyen hülye vagyok, inkább leírtam ide mindet. 1 óra és 50 perc múlva Eleven Hold koncert a Gödörben, ahol ott lesz a coffok istene is. Aztán lesz ami lesz. Most mondanám, hogy ''nekem már mindegy, csak ő legyen boldog'' vagy ''áááá leszarom, úgysem lesz ebből az egészből semmi''. De nem mondom, mert remélek még mindig, töretlenül és igenis szerénytelenül azt mondom, hogy megérdemlek már én is ennyit az élettől, hogy teljesüljön a nagy álmom. Hogy minden kis gondolatot, ábrándot véghez vihessek, mert már tényleg nem érdekel semmi más. Utálok már úgy lefeküdni hogy ma sem tettem semmit és úgy felkelni, hogy aznap sem fogok.

Megjegyzés: rendszereztem azt a párszáz zenét, amit az elmúlt hónapokban töltöttem le. Végre sikerült erőt vennem magamon. Bea természetesen nem hívott másodszor. De hát ez van. Most pedig megyek fürdeni.

Hát megint egy csodálatos, új reggelre ébredtem. Tegnap este kaptam egy olyan választ, ami hát... mondjuk úgy, várható volt. A konkurencia fényes 4-2 -es győzelmet aratott. De hát mit mondjak... olyan volt ez, mint amikor valaki két héttel azelőtt elkezd izgulni, hogy tudja, hogy színházba, vagy koncertre megy, vagy a párjával évfordulót ünnepelni egy puccos helyre. Csak most fordítva történt minden: előbb volt egy kellemes estém és azt követte a két hét várakozás.
Néha nem értem ezt az egész világot. Annyiszor hallottam már, hogy ''jaj, az olyan pasik, mint te kihalófélben vannak''. Nem csodálom. Mivel a francnak sincs szüksége rájuk. Komolyan nem értem, minek is hittem, hogy akárkinek is örömet tudok okozni. Jó, bevallom, azért egy kicsit bíztam benne. Csak azt nem tudom, most mihez kezdjek. Térjek vissza a normális kerékvágásba? Arra nem is emlékszem már, annyira reméltem, hogy elfelejtem majd. Vagy húzzak egy újabb strigulát az ''akiknek nem kellettem'' lapra? Nem, ez olyan izé... Itt már csak egy korrupt bíró segíthet, aki ilyen nyilvánvalóan nem döntetlen állásnál is hosszabbítást ítél. És egy mesterhármas. Különben is, az ember soha nem érhet el semmit az életben, ha az ilyen kis buktatóknál egyből feladja.

Elérkezett hát ennek a napnak a vége is. De ma legalább kimozdultam itthonról. Előtte még megnéztem sokadszorra is a Gyaloggaloppot Komolyan az egyik legjobb rész az, amikor a francia őr kikabál a várból:
''Dehogy jöhettek, vagytok disznó angolok!
...
Nincs félelmünk tőled, angol piszokdisznó!
...
Az ördög bubozzon meg, te szukafattya, megtörlöm beléd a lábamat ángílus király meg a lótlan-sótlan lovagjaidba!
...
Üresfejű mosléknyelő-nyaló angol! Bűzfelhőt eresztek az orrod alá, hörcsög volt az a jó anyád és az apád fókabajszú ganalytúró!
...
Háháháhá, piszokdisznó angolok, akiknek üresebb a feje, mint kacsának segge!
...
Buzeránsok, enyveskezű használtautó-nepperek!
...
Hülyék! Hülye angolok! Angol hülyék!''

Ezután átjött M.I., elmentünk Herczmannékhoz, utána még átvittem nagymamámnak pár dolgot.
Ekkor hívott Bea, bocsánatot kért, amiért a múltkor már nem csörgött rám, mert későn ért haza, de most bepótoltuk a múltkorit. Rég nem láttam már, de egyáltalán nem változott sokat. Viszont minden alkalommal, amikor látom, egyre komolyabb.
Megbeszéltük, hogy ez az élet sehogy nem jó így és elmesélte, hogy neki milyen rossz, hogy sosem tud egy normális pasit kifogni, mind ugyanolyan... volt egy pár kellemetlen megjegyzése és egyszer komolyan majdnem ráüvöltöttem, hogy ''és én, akit megcsaltál, aztán eldobtál???''. De persze nem tettem meg, az akkori önmagam tényleg elég... hogy is mondjam, elég szerencsétlen volt, de akkor is. Szóval mosolyogtam tovább kedvesen, ahogy szoktam, mert végülis nem haragudtam rá sosem. Aztán hazajöttem, ettem pizzát és most nem csinálok semmit. Talán még megnézem ma az Élet értelmét is

Vajon ennyire szar már ez a világ? Ha valaki szeret valakit és az ő boldogságát előrébb helyezi a sajátjánál, az tényleg fura, mert az emberek ennyire hozzászoktak az önzéshez? Szerintem ez lenne a normális... vagy tényleg teljesen zakkant vagyok. De szerintem az a helyzet, hogy ez egy undorító, önző, anyagias világ és az embernek sajnos alkalmazkodnia kell hozzá.

Jirzsi meglátása a mai tizenéves lányokról:
Találnak maguknak egy fickót, aki jó, jó, de nem eléggé. Ekkor elhatározzák, hogy tökéletesre csiszolják, olyanra formálják, amilyenre akarják. De akik jók, jók és annyira jók, hogy nincsen mit csiszolni rajta, abban nincs kihívás sem. Ezért nem is kell nekik. Jirzsinek könnyű. Lehet, hogy amikor ő volt 19, neki sem volt könnyű, de Jirzsi már 29 éves, a barátnőjével házat építenek és hamarosan feleségül is veszi.

Jucus véleménye:
Jucus szerint egy lány azért választja azt, aki rá sem hederít, mert hódítani akar. A lány makacsul kitart amellett, hogy megszerzni magának azt, aki rá sem hederít, bármi áron. Akit pedig érdekel, azt túl könnyű megszerezni. Ha nem kell hódítani, nincs benne semmi kihívás, ezért nem is kell.

Az én meglátásom:
Mi a jó franc folyik a világban? Hát mi van a szeretettel? A szeretett személy iránti önzetlenséggel? Ja, hogy ezeket már rég le sem szarja senki? Én kérek elnézést... Bocs, azt hittem, hogy elég egyszerűen boldoggá tenni és ezáltal boldognak lenni. Az én hibám.

A mai egy szuper, sötét, esős nap volt. Ez örvendetes, ugyanis ilyenkor sokkal szívesebben megyek ki a házból: nincsen dögletes hőség, a szemem nem fájdul meg a sok hunyorgástól, amit a túl erős fény vált ki és persze érzem az esőcseppeket a bőrömön, ami valamiért tök jó érzés
Ma volt egy érdekes beszélgetésem nővérkémmel, ami tulajdonképpen tegnap este kezdődött. Azzal búcsúzott el tőlem, hogy mára írjunk mind a ketten egy listát a dolgokról, amik másképp lennének, ha nem a barátjával lenne együtt, hanem velem. A mai eredmény pedig több, mint meglepő. Sőt, már majdnem borzasztó. A következtetés ugyanis az, hogy talán jobb is volna neki velem. De ez egyáltalán nem jó hír, valami megmondhatatlan oknál fogva. Szóval abban maradtunk, hogy felejtsük is el ezt az egészet.
Délután moziban voltam kis családommal, a program a Jégkorszak 2 megtekintése volt. Mindig öröm ilyen típusú filmet nézni, főleg gyereknap alkalmából, hiszen kicsi az esélye, hogy nálam magasabb ember üljön elém. Ez be is jött, mert előttünk egy fél óvoda terpeszkedett, a gyerkőcök pedig a szék támlájáig sem értek. Persze öröm az ürömben a hangos kacarászásuk, de hát ezen túl kell lennem... végülis apa szeretnék lenni, vagy mifene.
Ezután hazajöttem, chilis lében pácolt szardíniát vacsoráztam, aminek a legkevésb sem volt chili íze egészen addig a falatig, ami a konzervdoboz alján hevert, mabága szíva az összes leülepedett paprikaőrleményt. De gyorsan ittam rá vizet és már el is múlt. Ma este is eljött a hajmosás ideje, és valahogy minden héten egyre hülyébben fest a vizes, szerteszét álló hajam. Kíváncsi vagyok, milyen lesz nyár végére

Furcsa álmom volt ma, aki meg tudja fejteni, azt megdícsérem Az iskola udvarán voltam, épp tesi óra kezdődött az egyik osztálynak. Köztük volt a táskás lány is. leültem egy padra (megjegyzem, ott sosem volt pad, mint ahogy az egész udvaron nincs egy sem) és néztem, ahogy futnak körbe-körbe. Egyszercsak mellémült pár csaj, akiket még sosem láttam. Az egyikük hangosan hallgatott valami hulladék tuc-tuc zenét. Azt hittem, hogy a táskás az, mert eltakarta a mellettem ülő, de igazából nem is akartam oda nézni. A zene hallatán (ill. mert azt hittem, hogy ő hallgatja) valami mérhetetlen csalódottságot, dühöt, szomorúságot, kétségbeesést éreztem. Egyszer csak odaült a padra Herczmann öccse, aki szintén hogy került oda, de hát az álmok már csak ilyenek Nem is tudom már, hogy ő is egy csajjal jött-e, vagy csak a padon ülők egyike ült az ölébe, de mindenesetre hevesen elkezdték nyalni-falni egymást. Elég fura látvány volt... ekkor láttam meg viszont, hogy aki ezt az elviselhetetlen zenét hallgatja, az nem a táskás lány, hanem valaki más, és a padon ülő többi lánnyal ellentétben nem tiszta fehérbe, hanem tiszta pirosba volt öltözve.

Emil Bulls - Facials (The Corrosion of Mind)

Paranoid karakter: általában bizalmatlan, gyanakvó, nehezen kooperáló, „magának való'' ember, de szociális kapcsolatai, munkaképessége, általános életminősége nem deficites. A paranoiditás gyakran csak bizonyos személyekre, vagy szituációkra vonatkozik, és egyéb vonatkozásban nem. A paranoid karaktervonások az életkor előrehaladtával megkeményednek, hangsúlyosabbá válnak.

Paranoid személyiségzavar: a gyanakvás, bizalmatlanság, ártó szándék feltételezése alapvetően és mélyen meghatározzák a személyiséget. Következménye súlyos alkalmazkodási zavar, teljesítmény problémák, az indulati élet szabályozatlansága, az életminőség tartós deficitje, időszakosan pszichotikus szintű regresszió.

Paranoia: a személyiség megtartott, az alkalmazkodási funkciók megfelelőek, a kötődési képesség, szociabilitás, teljesítőképesség jó, ugyanakkor jól kidolgozott, rendszerezett téveszme van jelen. Ebben a vonatkozásban a személy igen heves indulatokat él át, és adott esetben ezeket ki is nyilvánítja. Többnyire kiválóan disszimulálnak, ha a téveszmével összefüggő kritikus pont érintetlen marad, semmi nem utal kóros folyamatra. Ellenkező esetben viszont robbanásszerű, befolyásolhatatlan, hamis kiindulópontra logikusan felépített szenvedélyes kitörésnek lehetünk tanúi. A téveszmerendszerben belső logika érvényesül, ebben a személy megingathatatlan, ugyanakkor az élet más területein megfelelően funkcionál. Előfordul, hogy az érintetteken, vagy a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem észleli a patológiás állapotot.

Prafrénia esetén a doxazmák kevésbé logikusak, a személyiség nagyobb részét uralják, ennek következtében a szociális funkciók erősen károsodnak. Itt is nagy indulati többlettel társul a paranoid téveszme.

Paranoid szkizofrénia: a személyiség szétesésével járó állapot. A téveszmék nem alkotnak rendszert, bizarr, ellentmondásos, képtelen elemeket tartalmaznak. Az érzékcsalódások bizonytalanok, pl. a mérgezési téveszmétől szenvedő beteg különös ízt érez, vagy furcsa szagot észlel, ezek nem hallucinációk, inkább „olyan, mintha'' jellegűek. Úgy érzi, hogy az életére törnek, emiatt hevesen szorong, félelemérzés gyötri.
„A kávénak furcsa íze volt, és el is álmosodtam tőle, nyilván beletettek valamit''. „ Furcsa szagot éreztem, és aztán hányingerem lett, megfájdult a fejem. Ez a gáztól volt, amit beengedtek az ajtórésen, hogy elkábuljak'' – mondja a beteg.

A mai este valahogy tök jó. Sőt, az egész nap úgy összességében jó. Bár suliba kellett mennem, de akkor is Az első, akit megláttam az épületbe lépve, az ''aranyos táskás'' lány volt Tök fura, a múlt héten is ez volt. Aztán megtudtam, hogy a magyar írásbelim az előzetes híresztelésekkel ellentétben 71% lett, nem 65. Micsoda előrelépés
Utána hazajöttem. Beszélgettem egy tök jófej emberrel MSN-en, és majd küld nekem nyelvtan tételeket. Utána beszéltem Puszedlivel is és Nővérkémmel is, meg Hugicámmal is, és mindhárman tök aranyosak voltak. Puszedli kicsit mmaga alatt volt ma, és annyira örültem neki, amikor sikerült egy kicsit felvidítanom Tök jó érzés Utóbbi két fogadott rokonom pedig engem támogattak lelkileg, és tök jó lesz, hogy kedves nővérem eljön a jövő héten hétvégére Ezután még mákos gubát is ettem és vettem egy jó forró aromaterápiás fürdőt és tényleg tök jó nyugtató... pedig nem is voltam ideges Amikor kijöttem a kádból, kb úgy 5 perce, volt egy kis belső fájdalmam, de hát mikor nincs. Majd mindjárt megnézem, mi a fene lehetett, csak kerítenem kell egy képet, hogy kiderítsem, milyen szerv van jobb oldalt, úgy középtájékon a bordáim alatt...

Te jó ég, ha a Google képkeresőbe beírom, hogy ''belső szervek'', miért csak a belső nemi szervekről mutat képet? Ráadásul erről eszembe jutott egy videó, amit ma küldött Puszedli és mindjárt rosszul leszek Szóval mi is van ott nekem, ami most fáj...

Na igen, az ''inner organs'' már használható találatot is dobott. Kérném alázattal, a májam sajog. Nem baj, ahogy magamat ismerem, elmúlik mire lefekszem... remélem legalábbis

Ismét blog: már 3 napja lefagy a lábam, olyan hideg van a lakásban, de valamiért csak az én szobámban. Abszolút unatkozom, nem tudok semmi értelmeset csinálni, ezért leírom az elmúlt kb. 1 hét tapasztalatait: Az összes foglalt lány, akit ismerek, egyöntetűen állítja, hogy én milyen egy aranyos és kedves és szuperjó pasi vagyok. Először hugi kezdte ezt az egészet és kijelentette, hogy ha nem lenne barátja akkor nagyon szívesen lenne a barátnőm. Ezután Shama magyarázta el nekem, hogy sokkal több jó és sokkal kevesebb (szerinte 0) rossz tulajdonságom van, meg egyébként is inkább választana engem, mint a barátját. Utána jött Puszedli, aki folyton azzal jön, hogy imád és milyen kedves vagyok meg aranyos, és végül tegnap este Vacki. Annyit mondtam neki, hogy ''arra vágyom egyedül az életben, hogy legyen valaki, akit szeretek és aki szeret engem és legyünk boldogok, több nem is kell'', erre ő is elkezdett áradozni, hogy a francért lakom olyan messze, és hogy húúú de jó, mindig is ilyen pasira vágyott.
Na igen, de mi a jó francra megyek én ezzel? Semmire. Jó, hogy mind tök kedves, aranyos és csinos lányok. De szeretek valakit, aki viszont rettentő mód hanyagol az utóbbi időben... gyakorlatilag azóta, hogy elmondta, hogy szeret. És nem tudom felfogni, hogy most mi a fene van. Ennyi lett volna az egésznek az értelme? Vagy ahogy kimondta, rájött arra, hogy mégsem? Annyi lehetőség kavarog a fejemben, egyszer komolyan le kellene írnom őket egy papírra. Ezek szerint nyilvánvalóan nem szeret. Szóval nem tudom, minek áltattam magam, mire várok egyáltalán. Ha viszont mégis, akkor mi ez az egész hülye helyzet?
Mi rosszat tettem vajon? Szerintem semmit. Azt megmondta volna. Kíváncsi vagyok, vajon ezt elolvassa-e és ha igen, mit fog reagálni rá. De hát nem ír, nyilvánvalóan a legkevésbé sem érdekli, mi lehet velem. Én meg nem tudom, mit tegyek. Írjak neki? Minek erőltessem, ha ő sem keres engem. Talán arra vár ő is, hogy én írjak neki? Ki tudja... én már biztosan nem.